The Elders Scroll Skyrim - Help Select Google+
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mozgókép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mozgókép. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. július 1., kedd

A 10 legdrágább film



Mennyi pénzre van szükség, egy csúcsmozi elkészítéséhez? Ha régiónként nézzük Európában jóval kevesebb költségvetésből gazdálkodnak, mint a tengerentúlon. Ez azért is lehet, mert Amerikának van egy Hollywoodja, ami köszöni szépen, boldogan megél a filmgyártásból. Egy adott mozi elkészítéséhez ezért hatalmas pénzmennyiséget tudnak megmozgatni, ami gyakran átlépi a több százmilliós nagyságrendet. De melyek a legdrágább filmek, amik valaha elkészültek? Megmutatjuk nektek!

10.
Tízedik helyen rögtön két cím is szerepel, a King Kong (2005), és a Pókember 2 (2004). Ezek a filmek egyenként 250 millió dollárt kóstálnak.


9.
A kilencedik helyen végzett a Disney 2012-es adventure/sci-fi filmje a John Carter. Csörrent is az „apró”, hiszen 257 milliót injektáltak a produkcióba.

8.
James Cameron Avatarja (2009), mint egy aranybánya, úgy termelte ki a profitot. Nem csoda, mert a film 261 milliós költségvetéséből volt idő felturbózni a mozit. Igazi 3D-re termett film.

7.
Újabb Disney-film következik, mégpedig a Karib-tenger kalózai – A holtak kincse (2006). A sorozat második része kicsivel több technológiai újítást hozott, mint a Fekete Gyöngy átka. Bill Nighy és a polipszakáll tökéletes páros. Talán ezért fektettek bele 263 millió ropogós zöldhasút.

6.
Még a múlt században is találkozhatunk olyan hollywoodi filmmel, ami rendesen zabálta a költségkasszát. Hatodik helyen a Waterworld (1995) áll, 266 millió dolláros keretösszegével.

5.
Az angolok is dollárban számoltak. Az ötödik helyet a Harry Potter és a Félvér herceg szerezte meg 275 milliós befektetési „adományával”.

4.
Gondoltad volna, hogy egy animációs film is képes pénztárcákat felemésztő összegeket lenyelni? Ez a helyzet a negyedik hely birtokosával, az Aranyhajjal (2010), ami 281,7 milliót fogyasztott el. Ez a Disney legdrágább animációs produkciója.

3.
A Marvel hálószövője ismét felbukkant, mégpedig a dobogó legalsó fokán. A bronzérmet a Pókember 3. (2007) szerezte meg, laza 293 millió dollár elköltésével.

2.
Jéghegy egyenesen előttünk! James Cameron aranykeze a Titanicot (1997) az ezüstmedált érő helyre úsztatta. A film 11 Oscar-díjat tudhat magáénak és „csak” 294,3 millió dollárból valósították meg. Nem is olyan drága, ugye?

1.
Még egyszer utoljára kirámoljuk a kincses ládát. Az első hely tulajdonosa a Karib-tenger kalózai – A világ végén (2007). Látványos, akció dús és eléggé őrült ahhoz, hogy 341 millióba kerüljön.




(A hivatalos moziplakátok: Disney, Warner Bros, 20th Century Fox, Columbia Pictures, Universal Pictures)

Inspirálta: Kurdi Réka

2014. június 28., szombat

Ne rohanj a vesztedbe




Ha létezik pocsék film, akkor a Hogyan rohanj a veszTEDbe, tökéletes példa rá. Hiába Seth MacFarlane, egyszerűen csapnivaló mozit kaptunk tőle. Amíg a Ted élvezetes volt, – persze ahhoz is kellet azért egy befogadókészség – addig a Million ways to die in the west-ről (eredet cím) messziről leolvasható, hogy meg se közelíti a macis történet színvonalát, ráadásul még csak nem is az európai filmpiacra termett. Kérdem én – miért debütált egyáltalán ez a western komédiának eladott baromság? Hollywood tévesen gondolja azt, hogy MacFarlane nevével mindent el lehet adni. Seth helyében kihagytam volna ezt a kínálkozó lehetőséget és foglalkoztam volna mással. De miért mondom mind ezt? Mert a film első tíz percében még annak is leesik a történet gagyisága, aki hasonló mozgóképeken szocializálódott. Vadnyugati vígjáték? Hagyjuk már!  A Vissza a jövőbe harmadik részét tekintem western paródiának, nem MacFarlane mostani „alkotását”. Egyszerűen a színvonal nem üti meg a mércét, vagy csak én vagyok ennyire fásult, hogy elfelejtettem nevetni? Nem szeretnék sztereotip lenni, de ha ez az átlag közönség igénye a vígjátékokat illetve, akkor inkább főbe lövöm magam. A vetítés alatt el is gondolkoztam rajta, hogy mit keresek én itt egyáltalán? Utólag inkább maradtam volna otthon. Hiába Charlize Theron és Liam Neeson, nem sokat dobott a hangulatomon, inkább felidegesített, hogy őket láttam egy ilyen minősíthetetlen filmben. 



Ami a történetet illeti, a film egyik főszereplőjét, a birkatenyésztő Albertet maga Seth MacFarlane játssza, akiről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy bátor szívvel és erős jellemmel lenne megáldva. Miután nem mer kiállni pisztolypárbajra, Albertet faképnél hagyja barátnője Louise is (Amanada Seyfried). A lány rögvest a város legismertebb üzletemberének, a bajuszkereskedő Foy (Neil Patrick Harris) karjaiba kerül, akinél önteltebb személyt ritkán látott még a világ.



Albert frusztrációja némiképp enyhül, amikor találkozik Annával (Charlize Theron). A titokzatos nő megtanítja a szerencsétlen birkatenyésztőt, hogyan álljon a sarkára és védje meg a becsületét, ráadásul még egymásba is szeretnek (érdekfeszítő). Azonban minden jónak vége szakad, amikor Anna férje Clinch (Liam Neeson) a rettenthetetlen bandita, megérkezik a poros városkába. A vadnyugati gengszter párbajra hívja Albertet, modván megsértette a becsületét. A leszámolásnak két féleképpen lehet vége – vagy Clinch, vagy Albert kerül a névtelen sírba. Ezt nagyon remélem, nem tudjátok meg.

(Jelenet fotók és plakát: Universal Pictures)

2014. június 27., péntek

Ami a tündérmeséből kimaradt




Az utóbbi években egyre divatosabbá vált a régi Disney és Grimm mesék újragondolása. Olyan mesefigurák születtek újjá a mozivásznon, mint Hófehérke, Piroska, vagy Jancsi és Juliska. Hollywood ezzel egy olyan rehabilitációs munkába kezdett, amivel inkább a felnőtteket szólítja meg és csak nagyon minimálisan prezentál olyan tartalmat (értsd: társadalmi problémák felvázolása) amit a szülők csemetéje is megért. Lehet, hogy nevet a fiatal közönség, de a film valódi üzenetét csak az idősebbek fogják megérteni. Idetartozik a nem rég, hazai nézők előtt is bemutatott Demóna is, amiről ha évtizedekkel korábban hallanánk, még valószínűleg Csipkerózsika címen futna. Az újragondolt történetet Paul Dini és Linda Woolverton írta, amire Robert Stromberg csapott le hirtelenjében. A hollywood-i produkció főszereplőjét Demónát, Angelina Jolie játssza, aki telitalálatnak bizonyult. 





Szimpatikus húzásnak tartom, hogy más perspektívából kapunk magyarázatot a régi mesehősökről, amihez szokatlan, de cseppet sem zavaró cselekményátírás szükségeltetik. Az eredeti történetben, fontos karakterekről javarészt egy cseppnyi információt sem kapunk. Ilyen Demóna alakja is, akiről évtizedeken át képzelhettük azt, hogy alapjáraton gonosz, minden indoklás nélkül – mert minek is az? Ezúttal viszont magyarázattal szolgálnak a készítők és bevezetnek minket a mélyebb sokkal „sötétebbnek” ítélt valóságba. Kristálytiszta válaszokat kapunk, mi is történt valójában, miért lett „gonosz” Csipkerózsika megátkozója. (Egy kis segítség – emberi kapzsiság.) 





A film azonban az átdolgozás után sem tökéletes. Amíg Jolie nagyszerűen játssza a főhősnőt, addig eget rengetően buta mellékszereplőket is kapunk. Tudom, tudom, kell, hogy a gyerekeket is megszólítsák, de ha egy mód van rá, ne ilyen ostobán, hiszen ha azt akarjuk, hogy mindenki számára élvezhető legyen a film, nem kell lökött tündérekkel nevetségessé tenni az alapanyagot, pláne ha ilyen szintű cselekmény átírás történt, mint a Csipkerózsika esetében. Ez azért sokszorosan is zavaró, mert így csökkent a film színvonala és ezáltal az üzenet fontossága is csorbát szenvedett. Arról nem is beszélve, hogy a történet központi szálát tekintve egyáltalán nem működik ez a fajta megvalósítás. A film készítői az emberi romlottságra helyezték a hangsúlyt, nem a tündérkékre. A szereplők a sérelmekből merítik motivációjukat, nem az aranyos, ámde ostoba repülő manók csillámporából. Furcsa is, hogy egy ilyen komor történetben, helyet kaptak ilyen karakterek - nyugodt szívvel kihúztam volna a forgatókönyvből a mézes-mázos tündérkéket. Mindazonáltal nem sok vizet zavarnak, de azt a keveset nagyon is. Ennek ellenére érdemes végignézni a filmet, mert nosztalgiából jeles osztályzatot érdemel. A legjobb tanács, amit mondani tudok – ne foglalkozzatok a zavaró tényezőkkel, egyszerűen nézzetek a mondanivaló mélyére. Abból szerencsére rengeteg akad.

(Jelenet fotók: Disney hivatalos honlapja)

2014. június 26., csütörtök

Blockbusters




Jövőből, háborúból és propagandagyártásból sosem elég. Májusban két elképesztően erős és zúzós film került a hazai mozikba – az X-Men: Az eljövendő múlt napjai, és a Holnap Határa. Nem véletlenül tekintjük az előbb említett alkotásokat az idei év várományosainak, hiszen jöttek, láttak és taroltak. Ráadásul még közös nevezőjük is van, mégpedig az időutazás. Mindkét film eljátszadozik a tér-idő hajlítás görbéjével, persze más-más módon. Ezen kár lenne vitatkozni, vagy összehasonlításba kezdeni, ezért teljesen egyértékűnek tekintem mind az X-Men, mind a Holnap Határát. De lássuk, miről is szólnak a filmek!

Vol. I. – X-Men: Az eljövendő múlt napjai


A legújabb széria darabot Bryan Singer jegyezte, akinek szerencséjére már akadt dolga a Marvel mutánsaival, így Az eljövendő múlt napjaival egyáltalán nem nyúlhatott mellé. Sőt mi több, a legújabb X film tuti befutó lett, legalább is, ami a Marvel mozikat illeti. Az utóbbi években már volt találkoztunk Origin – történetekkel, mint a Farkas, vagy Az Elsők, amikben egy-egy szereplő fiatalkori énjét ismerhettük meg – na jó azért Hugh Jackman karaktere nehezen tekinthető fiatalnak, vagy éppenséggel idősnek, de üsse kavics – azonban  olyan még nem fordult elő, hogy a 2000-es években készült trilógia és az Origin mozik szereplői egy filmben mutassák meg magukat. Ez egy olyan húzás volt Singer-től, amiért igencsak kijár a dicséret, mert elképesztő milyen zseniálisan kezelte a színészeket. Persze a történet szempontjából szükség is volt rá, mert mégis csak időutazásról van szó.



A történet szerint Logant azaz Farkast X Profék visszaküldik a ’70-es évekbe, hogy megakadályozza a Föld jövőbeli pusztulását, amihez nagyban hozzájárultak azok a szuper robotok, amiket egy kissebségi komplexusban szenvedő Tasker nevű fickó tervezett meg. A mutánsvadász gépek idővel azonban túlléptek feladatkörükön és minden létformát ellenségként kezeltek, ami él is mozog. A baki tehát a múltban keresendő, amit nem olyan könnyű helyrepofozni. Logannak szüksége van az Elsőkre, akik vagy nagyon lepukkantak, vagy a katasztrófa felé vezető úton tapossák az aszfaltot. Ebből kiindulva sejthetjük, hogy nem olyan egyszerű feladat. A sikerhez először is meg kell találni Magnetót és Mystique-et, azután alaposan beszélni kéne a fejükkel, hogy gyertek velünk változtassuk meg a jövőt. Még ez sem lenne TALÁN olyan nagy akadály, de ismerjük a két jómadarat, nem fogják olyan könnyen adni magukat. Ahogy egyre jobban kibontakoznak a konfliktusok, annál nehezebb feladatuk lesz a hősöknek, hogy megváltoztassák a megváltoztathatatlant. Kérdés, hogy sikerül-e, és, ha igen, milyen áron? Arra készüljünk fel lelkiekben, hogy sok általunk szeretett karakter kerül a süllyesztőbe, ami szintén egy ügyes Royal Flush a rendezőtől. A csattanó pedig megéri a pénzét. Le a kalappal Singer Úr, nyomás és nézd meg, ha még nem láttad.

Vol. II. – Holnap Határa


Láttátok a Forráskódot és az Alysiumot? Ha igen akkor tudjátok, hogy honnan kölcsönözték a filmes kellékeket. Viszont azt is elárulom, hogy a Holnap Határa sokkal nagyobbat üt, mint az imént említett két film. Az X-Men után ez a második legnagyobb blockbuster, ami akcióban és látványban is elnyerte az aranyérmet. Mind ezt úgy, hogy nem butították le a szereplőket és a dialógusokat. Csillagos hatos Doug Liman-nak, és persze a stábnak is. Dion Beebe operatőr, és James Herbert vágó munkálatai egy pazar mozi élménnyé varázsolta a filmet. Feltételezem megszenvedtek vele, mert Tom Cruise alteregója többször is elhalálozik a történetben, így különösen ügyelni kellett rá, hogy ne lássuk ugyanazt a képsorozatot, ami öt perccel korábban már beterítette a képernyőt.


A történet szerint Bill Caige propagandát készít a hadsereg számára, amiben azt a harci öltözetet szponzorálja, amivel az ember képes felvenni a harcot, az űrből érkezett idegenekkel szemben. Caige Londonba repül a katonai vezetéshez, ahol váratlanul közlik vele, hogy következő nap ő is a partraszálló katonák soraiban lesz. Mivel a propaganda gyárosnak semmilyen háborús tapasztalata sincs, így próbál kibújni a felelősség alól és szembeszegül a parancsnak, aminek folytán dezertőrré válik és csak azért is harcköteles újoncot csinálnak belőle. Kellő tapasztalat nélkül vág bele az ütközetbe, és senki sem hajlandó segíteni neki. A helyzet súlyossága ott mutatkozik meg, hogy képtelen kibiztosítani a szuperruha fegyverarzenálját, így előreborítékolható a hősi áldozata. Azonban mielőtt végleg távozna az élők sorából érintkezik az idegenek vérével és újra a katonai bázison találja magát, ahova elkábítva vitték parancsmegtagadása után. Bill nem érti mi történt, de amikor elhangoznak a már ismerős mondatok rádöbben, hogy itt bizony semmi sincs rendben. Újra és újra a harcmezőn találja magát, ahol minden egyes alkalommal meghal, majd, mint egy rossz checkpoint rendszer visszatér az angliai bázisra a csata előestéjére. Amikor elmeséli mi fog történni senki nem hisz neki. Bizonyíték van bőven, de ki hisz majd egy dezertőrnek? Több tucat próbálkozás után találkozik Rita Vrataskival (Emily Blunt) a fémruhába öltözött amazonnal, aki furcsamód hisz Caige szavában – később kiderül, neki is volt hasonló élménye. Ketten némiképp több eséllyel és napról-napra való kiképzéssel javulnak az esélyek, és közelebb kerülnek a háború pozitív lezárásához. Persze mindig érhetnek váratlan dolgok…


Kőkemény akciófilmet kaptunk, amit az X-Menhez hasonlóan látni kell. Azoknak "kötelező olvasmány", akik még nem szakítottak időt rá, de aki már látta, annak  is tud újat mutatni másodszorra is. Biztos, hogy örök emlék lesz belőle! 

Jelenet fotók: InterCom

2014. május 24., szombat

Cannes-i siker




Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje nyerte az Un Certain Regard kategória fődíját, május 24-én a 67. cannes-i filmfesztiválon. A magyar rendező filmje ugyan nem volt esélyes az Arany Pálmára, de a hivatalos versenyprogramon kívüli rendhagyó rendezésekért járó díjat megkapta. Az elismerések sora azonban nem itt kezdődött. A Fehér Isten című produkció ugyanis megszerezte a Palm Dog-díjat is, amit a kutyás filmek között szokott kiosztani a zsűri. Ez volt az első alkalom, hogy egy magyar négylábú is tiszteletét tehette a cannes-i közönség előtt. 


A különdíjat nyert Mundruczó úgy nyilatkozott, hogy csak aznap május 24-én délután jelezték neki, hogy jelenjen meg az Un Certain Regard díjátadóján. Saját fogalmazása szerint nem számított az elismerésre és főként arra nem, hogy az Arany Pálmával párhuzamosan zajló eseményen a kategória fődíját fogja majd megnyerni.
A kiemelkedő teljesítményért ezúton is gratulálunk Mundruczó Kornélnak és stáb tagjainak. Nálunk elvitte a Pálmát.

Hazai premier: 2014. június 12.