Egy ausztrál szobrásznő Freya Jobbins, különös mellszobrokat
épít, aminek alapanyagai legfőképpen kiselejtezett gyerekjátékokból állnak. Projektmunkája
arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az értéktelenné vált kacatokból is lehet
vadonatújat alkotni az újrahasznosítás jegyében. A művésznő lelkes környezetvédő,
pont ezért testhezálló „feladat” számára az értéktelennek tűnő anyagok
újraformálása. Freya illusztrációi, Guiseppe Arcimboldo (XVI. századi olasz
festő) munkáinak, XXI. századi restaurációi, amik olyan alakokban teljesednek
ki, mint Batman, vagy éppen a híres Simpson család című rajzfilmsorozat egyik
szereplője. Az ismert figurák mellet, találhatóak még munkái között önarcképek
és egyéb portrék is. Az installációk olyan diadalt arattak, hogy Ausztrálián
kívül Angliában, Norvégiában, Németországban, és még sok más helyen is megfordultak
már a szobrásznő figyelemfelkeltő műalkotásai.
2014. március 28., péntek
2014. március 26., szerda
Semmi sem az...
Dmitry Glukhovsky szárnyaló fantáziája nem csak a Metró
sorozatban teljesedik ki. Nem olyan régen Magyarországon is újra előtérbe
került az Orosz népellenes mesék, amit a szerző 2010-ben jegyzett (nálunk
2012-ben jelent meg az Európa kiadónál), de most négy évvel később is legalább
olyan aktuális, mint a könyv megjelenése napján. Tekintve milyen állapotok
uralkodnak más országokban, nem csodálkozom, hogy újra felbukkant ez a
sokatmondó, fantasztikus, ugyanakkor realitását kellőképpen megőrző
novelláskötet.
Glukhovsky Metrójáról már hallhattunk. Az
poszt-apokaliptikus sci-fi regények egy atomháború utáni világban játszódnak,
amiben megelevenednek az eltorzult társadalmi értékrendek és a történelem
legviharosabb korszakainak eseményei egyaránt. Már az említett Metró könyvekben
is sokat olvashattunk az emberi erkölcstelenségről és a társadalmi
rétegződésről, de akkor még nem került a kezünkbe az Orosz népellenes mesék.
A mostani kötetben, végletekig eltúlzott
abszurd történetek olvashatók, amik a mai orosz társadalmat ábrázolják. Több
kritikus is nemtetszését fejezte ki és lehúzta a könyvet, mondván túlságosan
kemény, már-már huligán irodalomnak számít. A negatív kritikák ellenére
azonban, nagy népszerűségnek örvendtek Glukhovsky népellenes meséi. Az író még
annyit fűzött hozzá, hogy ha ma írná meg a novellákat, sokkal dühösebb
fogadtatásban lett volna részük.
Legyen szó egy Moszkvában épülő
üzleti negyedről, ami egy rendellenes vállalkozást álcáz, vagy egy címeres
telefonról, aminek jóindulatát mindennapos adományokkal kell megnyerni, esetleg
egy szuperszámítógépről, ami egymaga dönti el a választások kimenetelét,
mind-mind valahol valóságos történetek. Természetesen érezhető az erős túlzás
minden egyes „fejezetben”, ugyanakkor Glukhovsky így akarja felhívni az olvasók
figyelmét arra, hogy nem minden az, aminek látszik…
"Hello Budapest"
Sok pályakezdő fiatal szembesülhetett már a
modern világ egyik megoldatlan problémájával. Ahhoz, hogy munkát kapjanak, néha
több éves gyakorlattal kell rendelkezniük, viszont az iskolapadban töltött évek
alatt erre szinte egyáltalán nincs lehetőségük. A szükséges referenciához ad kezdő lehetőséget
az építésztervezőknek a Hello Wood Factory designer csoport. A csapat egyik
munkájával a fesztivál fenegyerekek már összefuthattak, hiszen egy hasonló
program keretében került ki a Greenpeace méhkas-pavilonja a Sziget fesztiválra.
Szintén az ő érdemük a télen kiállított hatalmas szán-fenyőfa a Művészetek
Palotájánál.
Maga a programkezdeményezés azért jött
létre, hogy a fiatal, tapasztalattal nem rendelkező diákok éles gyakorlatban is
elsajátíthassák a tervezői szakma minden csínját-bínját. A gyakornokokat
mentorok felügyelik, ők segítenek megtervezni és elkészíteni az adott
projektmunkákat.
Immáron 5. éve kerül megrendezésre az úgynevezett
Hello Wood Art Camp alkotótábor is. A mentorok és egyben a zsűri tagjai között
megtaláljuk Ács Zoltánt, a Design Terminál kreatív igazgatóját, Kopek Gábort, a
MOME rektorát, valamint Csákány Istvánt, aki a Szellemtartás című
installációval vált híressé. A tavalyi évben 120 fiatalnak adtak lehetőséget
szárnyaik bontogatására, emberi kapcsolataik és alkotói érzékenységük elmélyítésére.
Egy ilyen gyakornoki program eredménye a Hősök terén felállított „Budapest”
felirat is, melynek léceit fényfestéssel tesznek műalkotássá. Ez a projektmunka az egyszerűsége miatt válik
igazi gyöngyszemmé a betondzsungelben. Minden cicoma és túlmagyarázás nélkül
kiáltja: „Hello, világ, hello, Budapest!” A „felirat” április 6-ig várja a túristákat
és a fővárosiakat, de biztos vagyok benne, hogy az ország számos pontján fogunk
még találkozni a csoport szemet gyönyörködtető alkotásaival.
Írta: Fodor Eszter
2014. március 25., kedd
Sir Lancelot udvarháza
Budapest egyet jelent az eklektikus változatosságokkal. A több mint száz éves építészeti csodák, a szocreál "betontömbök" és modern multinacionális bevásárlóközpontok városa ez. A széles palettán sokan a funkcionális komplexumok felé veszik az irányt, de a plázákon kívül vannak sokkalta hangulatosabb és szebb helyek, ráadásul sosem vagyunk messze tőlük. Aki valami különlegesre vágyik, szereti a korhű helyeket, és emellett valami gasztronómiai különlegességet is elfogyasztana, annak biztosan felkelti az érdeklődését a Sir Lancelot Lovagi Étterem középkori kapuja és a
kőlovagok. Nekem elég ránéznem a "páncélos" úriemberekre, máris
felfedezőútra indulna a lábam, talán nem véletlenül...
A Sir Lancelot étterem ugyanis nem mást, mint a
lovagkori étkezési szokásokat eleveníti meg, ahol villát is hiába keresel, mert
nem találsz. A történelem ezen szakaszán ugyan is még nem találták fel. Belsőépítészete
is egy az egyben a középkori fogadók kinézetét kölcsönzi, olyan tágas
helyiségekkel és hosszú asztalokkal, amelyeket egykoron páncélos vitézek,
uraságok és asszonyok népesíthettek be. Nincsen ez másként a XXI. században
sem. Bőven akadnak jelentkezők, akik szívesen visszautaznak az időben egy
kellemes estebédre, így ízlelve meg a régmúlt gasztronómiai titkait és csodáit.
A levesektől kezdve a vadas tálakon át, minden megtalálható.
Az előre
összeállított fogásokon túl, azonban mi is megválogathatjuk, mit kívánunk az asztal
közepére, valamint közel százféle bor közül is választhatunk. Mindezen
tevékenységek közben állandó zene kíséri mozdulatainkat, valamint bajvívásnak
is szemtanúi lehetünk, ha a Vár Ura parancsba foglalja.(Ezt az élményt át kell
élnünk, nem elég olvasnunk róla!) Tehát aki részesülni szeretne eme csodában,
az bátran látogasson el vasszekerével a Podmaniczky utca 14. szám alá, a korai
középkor egy megmaradt szegletébe, az esti órákban ugyanis mozgalmassá válik az élet.
Nyitvatartás:
Hétfő - Vasárnap: 12 -01 között
2014. március 21., péntek
Forró nyomon
Carl Morck nyomozót, parancsszegés
miatt lefokozzák, és a lezárt ügyekkel foglalkozó Q ügyosztályra küldik.
Feladata mindössze csak a papírmunkára terjed ki, de a nyomozó sokévi terepszolgálati
rutinja mást diktál. Aktatologatás közben rátalál egy mappára, amiben különös,
oda nem illő dolgok keltik fel a figyelmét. A detektív véna nem hazudtolja meg
magát és Morck, társával Assaddal együtt, rögtön nyomozásba is kezd. A két
férfi, arra a furcsa titokra keresi a választ, hogy egy nyomtalanul eltűnt lány
esetét a rendőrség, miért öngyilkossággal zárta le.
Jussi Adler-Olsen kortárs dán író
Nyomtalanul című regényéből nemrégiben filmadaptáció készült. A
főszerepekben Nikolaj Lie Kaas (Carl Morck), Fares Fares (Assad) és Sonja
Richter látható. Talán nem véletlen, hogy a film, megjelenését követően, Dánia legnézettebb
alkotásai közé került.
Story time…
Az eset után, Morcot eltávolítják felelősség teljes posztjáról, és a „halott” ügyekkel foglalkozó Q ügyosztályra küldik. Rövid kutatómunka után eltérést talál,( Meretes)egy középkorú nő aktájában, akinek nyomtalan eltűnését évekkel korábban öngyilkosságként könyvelték el. Társával megpróbálnak az ügy mélyére ásni, ám még ők sem sejtik, hogy egy őrült méhkasba nyúltak. Tudtukon kívül kell versenyt futniuk az idővel, és félbe szakítani egy igazi rémálmot.
A film rendezője szembetűnően jó munkát végzett. A hangulat tökéletesen átjön a képernyőn keresztül és a történet egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet. A hangok és a zenék tökéletes összhangban vannak a látottakkal, ezért könnyen azonosulhatunk a filmmel, és a visszatérő motívumok és jelentésük pedig művészi fogódzóként ölelik át az alkotást. Ez egy fordulatokban bővelkedő, elgondolkodtató történet. Néhol sokat elvesz, majd vissza is ad…
Írta: Szigeti Dávid
Filmforgalmazó: Vertigo Média
2014. március 20., csütörtök
Egyszerűen ördögi
Stephen King-et úgy
érzem, nem kell bemutatnom, azonban Amerika és talán a föld legnépszerűbb horror
írójának fiát sokkal inkább. A neve elsőre megtévesztő lehet, de
higgyétek el Joe Hill, igenis a King család leszármazottja. Ahogy apja, úgy ő is
hátborzongató regényeivel/novelláival igyekszik felhívni magára a figyelmet.
Könyvei közül kettő is megjelent Magyarországon, nevezetesen; A szív alakú
doboz, és a Szarvak, melyek közül is az utóbbival fogunk foglalkozni.
Az Egyesült államokban, 2010-ben megjelent Szarvak (itthon csak 2012-ben), Joe Hill második nagyszabású regénye,
amivel megmutatta, hogy képes apja nyomdokaiba lépni. Az író stílusa és történetei meglepően magasröptűek és kelendőek lettek (akárcsak a King könyvek) nemcsak a tengerentúlon, hanem hazánkban is. Ha lehet hinni a pletykáknak (márpedig lehet, hiszen a forgatási képek is alátámasztják) Hollywood már fel is figyelt az alig pár éve megjelent kötetre. A regényt Alexandre Aja (Sziklák szeme, Tükrök) adaptálja a
nagyvászonra, Daniel Radcliffel (Harry Potter sorozat, A fekete ruhás nő) a
főszerepben.
A történet, egy fiatal lány meggyilkolásával
kezdődik. Amikor rátalálnak a holttestre kiderül, hogy a nőt halála előtt
megerőszakolták. A tett elkövetésével, ahogy az lenni szokott, az áldozat barátját, Ig Perrish-t
vádolják. Perrish-t végül nem tartóztatják le, ugyanakkor a büntetést sem ússza meg. A férfinak, a történtek után fél évvel is szembesülnie kell a ráaggatott vádakkal.
Egy kicsapongó, részeges éjszaka után azonban minden
megváltozik. Ig erős homloklebenyi
fájdalommal ébred, amiről kiderül, nem a másnaposság tehet, sokkal inkább a fejére
nőtt szarvak okozzák. A nemkívánatos „jövevény” azonban cseppet sem átlagos
képességgel adományozza meg a férfit: bárkit képes rávenni az igazmondásra. A bökkenő
csupán annyi, hogy a főszereplő, saját tudatán kívül cselekszik, ezáltal ki
is jelenthetjük: Sátáni hatalmat kapott a kezébe. Mindenkiből a teljes
őszinteséget váltja ki, ami pedig ennél is félelmetesebb, hogy az emberek
legféltettebb titkaiból következtetést nyerünk arra a jelenségre, hogy senki sem tud teljesen megfelelni a társadalmi
normáknak. (Mindenkinek van valami takargatni valója.) Titokban, de az íratlan "szabályokat" mindenki megsértheti. Lehetne
szó akár a Tízparancsolatról is, ebben a történetben semmi sem szent.
Nem tudom, hogy ez alapján eltűnődik-e bárki is az előbb
elhangzottakról, egyvalamiben viszont biztos vagyok: engem nagyon
elgondolkodtatott. Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit kíváncsi eme szentségtelen történet, meglepően nagy igazságaira! Jó olvasást!
Írta: Szigeti Dávid
Képek: Könyvborító - Libri, Jelenetfotók - Google
2014. március 19., szerda
Amerikai Bukás
Elég erős túlzásnak
érzem ezt a 10 Oscar jelölést, ahogy a filmet is egy hajlakk-felhőbe bugyolált
szenvtelenségnek tartom. Már a cím is egy hatásvadász mozit ígért nekünk, de a
két órás film végére se derül ki, mi is az botrány, ami megrengeti Amerikát.
A történet szerint az FBI „felbérli”
a pitiáner csaló Irving Rosenfeldet (Christian Bale) és szeretőjét, Sydney Prosser-t (Amy Adams), hogy
segítsenek lebuktatni egy korrupt és egyben végletekig naiv politikust, Carmine
Polito-t (Jeremy Renner). Ahogy egyre jobban kibontakozik a történet, az FBI által megbízott
ügynök, Richie DiMaso (Bradley Cooper) beleszeret Sydney-be. És itt álljunk meg egy pillanatra! Elhiszem,
hogy szerelmi szál is kellett a történetbe, de az amúgy sem eget rengető
színészi tehetséggel megáldott Amy Adams, csak egyetlen pluszt ad az eseményekhez:
a dekoltázsát és a hibátlan alsó végtagjait. Sydney jelleméből ennél többet is
ki lehetett volna hozni, így azonban csak egy sablon karaktert ismerhetünk meg.
Aztán ott van a végletekig elmaszkírozott Christian Bale, aki egy egyszerű,
üres alakot játszik, hiába társítottak hozzá egy kifejlett intelligenciával rendelkező karaktert.
Azonban a sablon karakterek mellett is található pozitív csalódás, ez pedig Jennifer
Lawrence teljesítménye. Jó látni, hogy végre megpróbál kilépni az Éhezők viadala tüzes imázsából és más szerepben is szerencsét próbál. De
még így sem mondható tökéletesnek a végtermék, hiába dolgoztak rajta.
Pedig a film igaz történet alapján készült, és hűen követi az eredeti
eseményeket, azonban a nagyszerű és tényleges tehetséggel
megáldott színészek sem tudták megmenteni a produkciót a csúfos
bukásától. Az elnagyolt jelentek és
szélsőséges jellemek inkább illenének egy Tarantino filmbe, mint O.
Russel
kamerájának lencséjére.
A film végi csavar is csak egy pillanatra rázhat fel minket a csillogó-villogó álomvilágból, mert nem képes átadni nekünk azt, amit a forgatókönyvíró és a rendező szeretett volna. Így tehát az Amerikai Botrány tipikusan egy
olyan filmé avanzsálódott, amit csak egyszer vagyunk hajlandóak végigülni, hiába a sokat említett tehetséges színészek listája. De legalább a stáb jót szórakozott a forgatás közben...
Írta: Fodor Eszter
Képek: InterCom
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)