The Elders Scroll Skyrim - Help Select Google+

2014. január 29., szerda

Bűnben élve...


A Frank Miller által megalkotott Sin City képregény sorozat köteteiből, 2005-ben készítettek nagyszabású, és azóta is sokak által kedvelt filmet. Frank Miller mellett, Robert Rodrigez és Quentin Tarantino is beleülhetett a rendezői székbe. 


  Mennyire számított ez kaotikusnak? Semennyire. Három olyan emberről beszélünk, akik külön-külön is a szakma legjobbjai. A Sin City vizuális világa a képregényben, és ezáltal a filmben is hamisítatlan noir, némi alapszínkerettel megspékelve. 

Ebben az alternatív világban bárkiből lehet hős, legyen az brutális barbár, az utcalányokkal szövetkezett szépfiú, vagy a korrupciótól bűzlő yard egyetlen becsületes tagja. Mellettük nincs hiány rosszakarókból sem. A misztikus város, uralkodó klánja a Roark család, a maffia által életre keltett bűnbandák, mind a hősök megfékezésére szolgálnak. Sok esetben elég egy elejtett szó, hogy életre keljen a lángoló harag, és már kezdődjön is a mészárlás. 

Marv az első kötet főszereplője, azért kezd bosszúhadjáratba, hogy kiderítse egy utcalány halálának körülményeit. Egy felejthetetlen éjszaka után arra ébred, hogy a lány holtan fekszik mellette, a  zsaruk pedig máris a nyomában vannak. Valaki feldobta őt. De ki? Egyet tudunk, hogy ártatlan.
A folytatást illetően, amit a filmben látunk, egyelőre ki kell hagyjam a sorozat második kötetét, és át kell ugranom a harmadikra. Ezáltal kicsit felbolydul a koncepció, de mivel nem összefüggő történetekből áll a filmalkotás, ezért nem megy a történetkifejtés kárára. 

Dwight McCarthy története akkor kerül előtérbe, amikor egy korrupt zsaru, Jackie-Boy, Óvárosba indul haverjaival, hogy könnyű prédát szerezhessenek maguknak . Már most tudni illik, hogy Óváros utcái az örömlányoké, akik bármit megtehetnek saját portájukon. Még a rendőrök sem szólnak bele az ottani dolgokba, a maffiát meg egyenes eltávolították az utcákról. De meddig tart ki ez a törékeny „béke”?  Jackie-Boy halálának híre eljut a maffiához, akiken elsődleges célja, hogy uralmuk alá hajtsák a lányokat. Elindul a hajsza az idővel, és persze Jackie-Boy megmaradt fejecskéje után, amit a megrendelő már nagyon-nagyon vár… 

A harmadik és egyben utolsó kötet, amit a film feldolgoz, John Hartigan elkeseredett küzdelméről szól. Az egyetlen becsületes kopó a Yardon, két tűz közé keveredik. Egy Nancy nevű lányt akar megmenteni, akit történetesen a Roark család egyik „büszke” tagja tart fogságban. Nem vezet jóhoz, ha összetűzésbe keveredik az ember bármelyik Roarkkal, ezért is kiszámítható, hogy mi fog történni. Miután Hartigant jóformán szitává lőtték, és korházi kezelésekkel életben tartották, máris a törvény másik oldaláról ismerheti meg a börtöncella kényelmeit. Nyolc év raboskodás után, amit ártatlanul ítéltek neki, kénytelen bevallani az ellen felhozott vádakat, hogy kiengedjék. Hartigan is, mint az előtte szereplő két férfi, szintén a válaszokat keresi, és megmozgat minden követ, hogy meg is találja azokat… 

Tegyük fel, hogy tényleg igazak a vádak az emberrel szemben, de a törvény akkor sem teheti meg, hogy egy gyilkost szabadlábra helyezzen. Ez is mutatja, hogy a Sin City világa két-három méterrel elrugaszkodott a talajtól.

Frank Miller fantasztikus képet varázsol elénk a képregényeiben, és abszolút korszakalkotót mutatott be a világnak. Sok mindennel ment szembe munkája során, nem kevés cenzúra és kritika érte műveit, ennek ellenére itt van, és terjeszkedik. Érdemes feleleveníteni, az emlékeinket és leülni a film elé még egyszer, vagy végiglapozni a képregényeket. Mindig találhatunk olyat, amit korábban nem vettünk észre. A „vizuális irományok” közötti átfedések a filmben nem láthatóak, ezért érdemes beszerezni azokat is.

Tomboló harag




Stephen King első, saját nevén publikált regénye a Carrie, műfaját tekintve nem egészen horror, sokkal inkább a dráma kategóriájába sorolható. Ez nem azt jelenti, hogy nem borzongunk meg Carrie neve hallatán, csak némi gondolkodást követően tisztáznunk kell, hogy a bálkirálynő milyen nyomás hatására mészárolja le az iskolatársait. Az biztos, hogy nem spontán ég porrá a város...

Stephen King, Carrie című kötete mindamellett, hogy az író majdnem első regénye, (korábban Richard Bachman néven írt már párat) szinte azonnal megalapozta későbbi hírnevét a horror műfajában. Azonban a Carrie ennél sokkal többet tartogat. A borzongató elemeket cseppet sem mellőző kötet, különleges összhangba kerül a dráma fogalmával, amit a beavatatlan szemek talán észre sem vesznek. Tökéletes King koktél, hevesen felrázva.

A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja, de a diáktársai is - főként lányok - folyamatosan terrorizálják és gúny tárgyává teszik. Mikor egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, a lánybanda vezetője kegyetlen elégtételt szeretne venni a folyamatosan céltáblának használt lányon. Arra viszont nem számít senki, hogy ezúttal komoly következményekkel fog járni a Carrie ellen elkövetett összeesküvés. A tomboló harag elszabadul, és nem lehet már visszafogni...   

Stephen King, a rá jellemző precizitással, egy kifinomult elemekben gazdag regényt épített fel. Annak ellenére, hogy az író soha nem tudott azonosulni ezzel a korai zsengéjével, mégis az egyik legismertebb műve lett. Az 1973-ban publikált Carrie, több kiadást is megélt már nem egy külföldi és hazai könyvkiadóknál és számos filmadaptációt is készítettek már belőle. A legutóbbit 2013. októberében mutatták be, Julianne Moore és Chloe Grace Moretz főszereplésével. Magyarországi filmforgalmazó: Forum Hungary.





(Könyvborító: Európa Könyvkiadó, Moziplakát: Stephen King wiki)

Interaktív Metró Univerzum II/II



Glukhovsky Metrója, újabb darabbal bővült. Az író ezúttal Andrej Gyjakov, aki Szentpétervár metróhálózatát térképezi fel nekünk, ugyan azzal a „realizmussal”, mint anno az Univerzum feltaláló atyja Glukhovsky tette Moszkvával.

Próbálgassunk

A könyvet tekinthetjük egy kezdő író szárnypróbálgatásának ugyan is Andrej Gyjakovnak ez lesz az első regénye.  A fény felé c. kötet, október 29-én jelent meg a hazai közönség előtt, írójáról viszont csak nagyon keveset tudunk. Idővel ez változhat, hiszen úgy vélem a Metró Univerzum mindenki számára tökéletes kezdőrúgás lehet, a későbbi karrierhez. Ez már többszörösen is bebizonyosodott, mint az előbb említett Gyjakovnál, mint Tullio Avoledonál, aki Az ég gyökereit írta meg szintén ebbe a fikcióba ágyazva. A fény felé viszont egy kicsit más, mint az eddigi kötetek. Az olvasóknak annyira tetszett, hogy kikiáltották a sorozat legjobb regényének.   

Miről is van szó?

Különös bevezetővel indul a Metró Univerzum, következő fejezete. Eddig sajátos módon, egy „szárnyas jószág” szemszögéből tekintünk le a városra, Szentpétervárra. Egyből kapunk egy kis panorámát a területről, amit később bebarangolhatunk főhőseinkkel. A meghitt idilli repülést azonban félbeszakítja főhősünk cseppet sem halk társa a távcsöves puska villanásnyi döreje. Dárda, a rettenthetetlen sztalker jól tudja merre, mit és hogyan kell kiiktatni. A rutin számba vett céllövölde után, Dárda visszatér a földalatti városállamokba, hogy megkapja következő küldetését. A cél ezúttal felderíteni a Szentpétervártól nem messze található Kronstadt övezetet, ahonnan értelmes fényjeleket kódoltak az őrszemek. Egy biztos, ez nem olyan feladat, amit szívesen vállal az ember, még a harcedzett főhősünk sem adja könnyen magát, de a nagy kérdés még is az, hogy vajon vannak e túlélők a felszínen, vagy csak káprázat az egész és nincs is miért kimenni a felszínre? Dárda végül belegyezik az expedícióba és csupán annyit kér, hogy magával vihesse Glebet, a tizenkét éves fiút. Miért pont őt? A feladathoz még túlságosan fiatal fiúnak hamar a sarkára kell állnia. A fő csavar itt kezdődik el . Gleb a tapasztalt vezető Dárda helyébe lép és átveszi az irányítást. Az expedíció közben a fiú férfivá érik, aminek hatására az emberekhez való elfogult nézetei is megváltoznak. A metró viszonylagos biztonságából kilépve, meglátja az elpusztult város romjai között túlélő társaiban lakozó szörnyeteget. Vajon mi sem vagyunk különbek, mint a mutánsok az alagutakban vagy a felszínen rejlő genetikailag torzult állatállomány? Pont ezt a morális problémát ábrázolja a regény, hűen az eddigi kötetekhez, ahol szintúgy az erkölcsi feslettség bélyegzi meg az intelligens kétlábúakat, azaz minket, embereket.

Interaktív Metró Univerzum I/II


Dmitry Glukhovsky regénye a Metró 2033, rendkívüli módon egy interaktív hullámnak is köszönheti sikerét. Ezt lovagolta meg Tullio Avoledo is, Az ég gyökerei című augusztus végén megjelent könyvének megírásakor, ami egyenes ági folytatása a Metró 2033-nak.
A Metró Univerzumot, 2002-ben kezdte el írni, Dmitry Glukhovsky. Az orosz újságíró, rádiós és televíziós műsorvezető három évig dolgozott a Metró 2033-on. A történetbe az író rajongói is beleszólhattak, ezzel interaktívvá alakítva az alkotófolyamatot. Az izgalmas tartalom mellett ennek az egyedi módszernek is köszönhetően vált híressé és meghatározó mérföldkővé a regény a sci-fi-fantasy műfajban.
„A Metró 2033 már a kezdetektől, illetve  webes megjelenéstől fogva interaktív volt: olvasóim a regény weboldalán folyamatosan végigkövethették a mű keletkezését, és hozzászólásaikkal segítettek alakítani, szabatosabbá és kevésbé kiszámíthatóvá tenni a történetet. „
A Metró Univerzumról
Glukhovsky történetében meghatározó szerepet kap a poszt apokaliptikus jövőkép. 2033-at írunk. A Végső Háború után Moszkva szellemvárossá vált. A sugárzás miatt csak mélyen, a földfelszín alatt lehet belélegezni a levegőt. De a metró alagútrendszere sem biztonságos többé. Az elhagyott járatokban kísértő holt lelkek bolyonganak, mutánsok vadásznak az emberekre és egy Feketéknek nevezett faj fenyegeti az emberiség maradékát. A túlélésért folytatott háborúban pedig kibontakoznak az ellentétes nézetek is. A metró állomásain felüti a fejét a kommunizmus és a fasizmus. A két hatalom egyetlen célja, hogy legyőzze a másikat és átvehesse az uralmat az alagútrendszerben.
Glukhovsky a Metró 2033-mal, a mai Oroszország társadalmát elemzi. Továbbá kritikusan vizsgálja a kommunizmust a volt Szovjetunióban, illetve a fasizmus felemelkedését a modern Oroszországban. Ennek tetőzéseként ráadásul bemutatja, hogy mi történne, ha atomtámadás sújtaná a Földet. A társadalmi ellentétek és az ökológiai pusztulás ismertető jegyeivé váltak a Metró Univerzumnak. Az író olyan témát dolgoz fel, ami aktuális a jelenkori világban, és abszolút kortalan.
„Azóta húsz regényt jelentettünk meg. Mindegyik 2033-ban játszódik, a Metró 2033 világában. A legtöbb Oroszországban: Szentpéterváron, Szibériában, az Urál vidékén, az ország északi és déli tájain játszódik.”
Új vágányok
 Jelenleg a Metró Univerzuma nagy hatást gyakorol, a sci-fi-fantasy műfajra. Ez annak is köszönhető, hogy egy olyan iparág nyúlt hozzá a könyvhöz, aminek jelenleg hatalmas befolyása van a mai generációra. Az informatika segítségével, a számítógépes játék piacra dobásával megnövekedtek a könyv eladások is. Még többen lettek kíváncsiak a történetre és az eddig csak orosz olvasóknak készült könyvek, futótűzként terjedtek el világszerte. Mivel mindig is interaktív alkotómunka jellemezte a Metrót, így csak idő kérdése volt, hogy más, nem orosz rajongók is megírják saját hazájuk történetét. Így történt, hogy Tullio Avoledo olasz író nekivágott Az ég gyökerei című könyv megírásának. Avoledo ezzel arra vállalkozott, hogy bemutassa mi is történt távol Oroszországtól, szülőföldjén, a mediterrán félszigeten.
Avoledo, olyan témát választott könyvéhez, ami már önmagában is vitákat szülne. A katolikus egyház szerepe a háború utáni időszakban, megdőlni látszik. Az orvostudomány és a vallás szembeállítása, ellentétes nézetek szül. Megérdemli-e az ember vagy bármilyen élőlény a halált? Vajon Isten dolga ítélkezni? Megtudhatjuk, ha fejest ugrunk az Atomkorszakba.
„Büszke vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű, briliáns és innovatív író is, mint Tullio Avoledo, úgy döntött, csatlakozik hozzánk, hogy elmondja mi történt Itáliában a Végső Háború után.”


2014. január 28., kedd

Az öröklét tolvaja



 Egyszerre varázslatos és borzalmas, elragadó ám ugyanakkor taszító is. Clive Barker: Az öröklét tolvaja c. könyvét leginkább így tudnám jellemezni. Gyerekeknek íródott, de a felnőttek számára is tartogat izgalmakat.
Van egy hely a világban, ahol minden gyerek jól érzi magát. Egy hely, ami varázslatos, ugyanakkor megbéklyózza az odautazókat. Beszippantja kellemes atmoszférájába és fojtogatja szeretetével. Ez a hely a Vakációház, aminek titokzatos tulajdonosa Mr. Hood. 
 Harvey Swick egy borús februári napon váratlan látogatót kap. Rictus a folyton mosolygós ember elutasíthatatlan ajánlatot ad Harvey kezébe. Egy váratlan utazással kecsegtet, aminek a célpontja egy titokzatos ház, ahol megelevenedik a gyerekek álma. A „birodalomban” mindig mozgásban van az idő. Napszakonként változnak az évszakok. Reggel friss tavaszi napsütésre ébred az ott alvó vendég, estére viszont már lehullik az első hó és beköszönt a karácsony. Kell ennél több? Harvey, mint a többi ott lakó gyerek, csak azért megy a Vakációházba, mert otthon túl unalmas az élet. Azt viszont még nem sejtheti senki, hogy ezért a pazar szórakozásért, a legmagasabb árat kell majd megfizetniük. Ahogy telik az idő Harvey szép lassan megismerkedik mindenkivel, aki ebben a titokzatos kúriában lakik. Barátokat szerez magának Wendell és Lulu társaságában, ám mikor a lány rejtélyesen eltűnik, lerombolódik a tökéletes világkép is. Harvey úgy dönt, hogy itt az ideje elmenni, csakhogy a kapu, amelyen bejöttek egy áthatolhatatlan ködfal és kifelé már nem szól a „megvásárolt jegy”. 
 Küzdelmek árán, de Wendellel újra hazatérnek, de az otthon sem a régi. Mindenki, akit ismertek megöregedett, az utcák és autók megváltoztak. Kérdés sok van, de válasz szinte alig. Vissza kell jutni a képzelet birodalmába, és végleg rendezni a számlát. Harvey megkísérli a lehetetlent és kideríti ki is az a Mr. Hood, és hogy hova tűntek az előzőleg ott „nyaraló” gyerekek. Vajon vissza lehet kapni az időt, amit erre a csodálatos, ámbár torz világra költöttek? Egy biztos – semmi sem marad rejtve egy olyan fiú elől, aki meg akarja tudni az igazságot.  

Túl sok a gyilkosság




 Miként, lehet az, hogy a történelmi- és családregényekben járatos ausztrál írónő, Colleen Mccullough (Róma első embere, Tövismadarak) látogatást tesz a krimi műfajában? Hiszen semmi nem áll távolabb ettől a kategóriától, mint a fent említett két regénytípus. De még is, Mccullough regénye a „Túl sok gyilkosság” nem csak, hogy piszok jól megírt történet, de egy olyan korban játszódik, ami az emberiség történelmében egy nagyon kényes időszak volt. Ez nem más, mint a hidegháború, ahol mindennaposak voltak a krízishelyzetek. Az atomválság és az árulások azok az elemek, amik tökéletesen körbeölelik a könyv atmoszféráját. Persze a sztori nem lenne igazi gyilkosság nélkül, ami ez esetben többes számba is tehető, mert szám szerint tizenhárommal van dolgunk. 
 A különös az, hogy mindegyik eset némiképp különbözik egymástól, de ugyanakkor összetapadnak, mint amikor pillanatragasztóval próbálunk megragasztani valamit, de a kezünket is befogja a kis rohadék, hogy aztán órák múlva se tudjuk lekaparni. Ugyan ilyen érzésünk van a gyilkosságokkal kapcsolatban is, ami egy zseniális elme papírra írt gondolatainak végterméke. Aztán, hogy jobban belebonyolódjunk a szálakba, jön egy kis kémtörténet is, ami kellőképpen betetőzi az amúgy is kaotikus szerkezetet. Nem lesz könnyű a fakabátoknak kibogozni a mágikus kötelet, mert az összefüggéstelen dolgokból kéne kihozniuk az összefüggéseket. Példának okáért ott van a down kóros kisfiú holtteste, az alig százötvenezret számláló Holloman városának a folyópartján, és távolabb a családi ház övezetben, a három színes bőrű áldozat, akiket hidegvérrel lelőttek, természetesen nem ugyan olyan kaliberű pisztollyal. És még sorolhatnám egészen estig.
Na ebből hozd ki, hogy ki, vagy kik, a tettesek. Egy támpont azonban van, mégpedig az, hogy mindenkit úgy tettek el láb alól (a diszkrét megfogalmazás kedvéért), hogy a gyilkos, az áldozat közvetlen közelében tartózkodott. (Ismerték egymást? Vagy véletlen egybeesés?) Legalább is a nyomok ezt bizonyítják. Néha már agysebész logikával kell kutakodnunk a történet sorai között, végül, persze mindent elmagyaráznak nekünk, hogy ki, mit, hol és miért csinált, de közben élvezetes az, ha a gyilkosságokat, magunk is megvizsgáljuk. Hiszen azért krimi a krimi, mert az olvasó is felteheti a kérdéseit magának. Az más kérdés, hogy megtudja-e válaszolni azokat, de ez esetben ki merem mondani, hogy teljes mértékben. 
 Ez az, amihez kifinomult tehetség kell, és ez az amiben Colleen Mccullough szenvtelenül ott van. Fontos megjegyezni, hogy a zsernyákoknak, baromi jó eszük van. Hogy miért emeltem ki? Mert ezen áll vagy bukik a dolog. Ha a kopó hülye, de a végén felfedi az igazságot, az hiteltelen, de ha az illető rendőr okos, és vág az esze, mint a gillette penge, akkor máris hihető a történet. Ezt persze mindenki maga döntse el. Egy azonban biztos. Emlékezni fogunk erre a könyvre is.