Rummal szép az élet

Az amerikai születésű Hunter S. Thompson munkássága, külön vázlatpontot érdemel a regények és filmek világában. Az elmesélések alapján minden ébren töltött percét valamilyen pszichoaktív, tudatmódosító szer mámorában töltötte, ami egy pillanatig sem akadályozta meg abban, hogy kiépítse írói/újságírói karrierjét. Sőt, egy külön firkász stílust is magáénak tudhat a szakma, mégpedig a gonzót, melynek fő mozgatórugója; a tényekhez való makacs ragaszkodás NÉLKÜL is lehet igazat írni, és szókimondót alkotni.

A 2011-ben bemutatott film, amit Thompson emlékére vetítettek vászonra, az író Rumnapló c. regényének adaptációja. Főhősét, ahogyan már megszokhattuk tőle (Félelem és reszketés Las Vegasban), önmagáról mintázta, és életének egy emlékezetes szakaszát örökíti meg. A könyv már 1961-ben elkészült, de 98-ig még csak meg sem jelent, az akkori tartalmi szabályozás miatt. Az első, aki komolyabb szándékkal nyúlt hozzá a könyvhöz, az Bruce Robinson forgatókönyvíró és rendező volt. Neki köszönhetően kezdődhetett el a megfilmesítés, valamint az is, hogy az emberek egyre szélesebb rétegeihez is eljutott Thompson cenzúrát nem kímélő regénye. A filmben az író lírai énje (Paul Kemp) szerepét Johnny Depp kapta. A könyv és a későbbi mozi között, nagy eltérések mutatkoznak. Ilyen például a kiírt szereplők, a kihagyott jelenetek. Ugyanakkor a stáb nagyban hozzáadott a vásznon látottakhoz, és talán valamivel jobbá is tették, az amúgy sokak által unalmasnak vélt történetet.

Kemp, New Yorki életének kiábrándultságából az olcsó rum földjére, Puerto Ricóba „menekül”, ahol meglepő módon egy amerikai lapnak kezd el dolgozni. A humort nem nélkülöző, bár kissé hátborzongató nyitójelenetben, Kemp vérben úszó szemeibe nézünk. Ezzel máris képet kapunk főhősünk életfelfogásáról. Saját szavaival; „Kerülöm az alkohol. Már amikor tudom.” Ez után nyomon követhetjük a rövid, de „sokat mondó” szigetországbeli karrierjét. Főként azt, ahogy egyre mélyebbre zuhan a rumgőztől bűzölgő göröngyös szakadékban. Itteni élete, koránt sem tekinthető unalmasnak. Folyamatosan kisebb-nagyobb kalandokba keveredik, különféle alakokkal ismerkedik meg és bejárja a város legnyomorultabb valamint elit helyeit is. A lehetőségekben bővelkedő élethelyzetben, egy gyönyörű trópusi szigeten azonban ez semmit sem jelent annak, aki a rumosüvegekkel kikövezett úton botorkál. A kezdeti gondtalanságok, egyre elszomorítóbb kalandok és egyre mélyebb melankólia követi. Kemp lecsúszott alakok közé keveredik, és szembe kell néznie az elkerülhetetlen sorsával is. Próbálta tartani magát, de az alkohol győzedelmeskedik felette. Sorra baltázza el legjobb esélyeit és kénytelen lesz belátni, hogy ugyanoda került vissza, ahonnan indult.

Az alkotók elismerésére szóljon, hogy bár az előadásmód kissé vontatott, a film hangulata és körülményei mégis magával ragadtak. Gyönyörű tájakat, jól beállított képeket és színészi játékot nézhettem végig. Tökéletesen alkalmas egy vasárnap délutáni filmezéshez.

Ha felkeltette az érdeklődésedet, és szeretnél azonosulni a karakterrel, akkor ajánlott beruházni egy üveg rumra, mert a hangsúly a hangulaton von, nem a történeten vagy annak üzenetén.

Írta: Szigeti Dávid