Romantika és nosztalgia - Interjú Fábián Janka írónővel

Romantikus irodalom, történelmi köntösben. Pár szóval ezzel jellemezném Fábián Janka írónő regényeit, aki publikáláson kívül nyelvtanárként is dolgozik. Egy ideig Angliában élt, ahol véleményem szerint, beleszeretett a romantikus irodalomba. Jane Austenhoz tudnám hasonlítani, aki szintén a romantikus irodalom egyik meghatározó úttörője volt. Janka első sikerkönyve Emma szerelme címmel látta meg a napvilágot, mely 2009-ben került kiadásra, családja anyagi támogatásának köszönhetően.

2011-ben figyelt fel rá az Ulpius-ház könyvkiadó, mely máig otthont ad Fábián Janka írásainak.  Kellemes csengésű neve, egyfajta nyugalmat sugároz, melynek eredetéről bővebben is kérdeztem.

- Sok helyen olvastam rólad. Regényeid nem egyszer fordultak meg a kezeim között. Mielőtt komolyabban elhatároztad, hogy papírra veted gondolataidat, tanári diplomát szereztél angol-történelem valamint francia nyelvből. Mennyi mindent használtál fel abból az anyagból, melyet korábban elsajátítottál?

- Mivel a könyveimben elég nagy szerepet kap a történelmi háttér, nyilvánvaló, hogy a történelmi tanulmányaimból sok mindent felhasználok. Igazából nem is az elsajátított tudásanyagot (hiszen régen voltak a vizsgáim), hanem az ott megtanult, kitapasztalt kutatási módszereket, a források, feldolgozások kezelését, és az egyéb „történészi” műhelytitkokat.

A nyelvszakok esetében két dolog van, amit nagyon jól hasznosíthatok (persze az elsajátított általános műveltségen kívül, ami ízlést is formál). Az egyik, hogy rengeteg művet elolvastam az adott nyelvek irodalmából, és meggyőződésem, hogy egy jó írónak jó és szorgalmas, figyelmes olvasónak is kell lennie. A másik pedig, hogy a regényeim ugyan nagyrészt magyar környezetben játszódnak, de elég sokat „utazunk” külföldre is. Ilyenkor nagy hasznát veszem, hogy behatóbban is megismertem idegen nyelvű kultúrákat.

- Egy általad megfogalmazott kijelentésben azt említetted, „Nem hiteles, hanem hihető szeretnék lenni”. Pontosan mit fejezel ki ez alatt?

- Mindig is hangsúlyozom, hogy az írásaim nem történelmi munkák, nem is ismeretterjesztő művek, hanem regények, azon belül is a szórakoztató fiktív irodalomhoz tartoznak. Tehát én mindig rengeteget kutatok, sok feldolgozást, forrást elolvasok és kijegyzetelek írás előtt és közben, de egyrészt nem használom fel mindet (nem célom, és nem is a műfaj célja új történelmi ismeretek napvilágra hozása, vagy a háttér alapos, elemző bemutatása), másrészt fenntartom magamnak azt az írói szabadságot, hogy itt-ott, a történet érdekében megváltoztassak tényeket. Szóval, a könyveim a szó szoros értelmében nem hitelesek. De mindig is ügyelek arra, hogy ettől még hihetőek maradjanak. Ez egyfajta összekacsintás az olvasóval: „jé, ez akár így is történhetett volna.” Számomra nagyon élvezetes ez a kis trükközés, és úgy tapasztalom, az olvasók is szeretik!  

- Minden regényedben fontos szerepet játszik a történelem és romantika. Megfogant a fejedben, hogy egyszer elrugaszkodsz ezektől az ismeretektől és kipróbálod magad egy másik műfajban?

- Egyelőre nem. Vallom, hogy „suszter maradjon a kaptafánál.” Egyébként volt egy pár oldalas kiruccanásom: A zöld macska néven írtam egy mesét, ami e-könyvben hozzáférhető. Amúgy meg soha ne mondd, hogy soha, de igazából nem tervezem, hogy nagyon eltérnék az általam és az olvasóim által is kedvelt műfajtól, stílustól.

- Az első Emma könyvet nagymamádnak ajánlottad. Ki az a szereplő, akire ha gondolsz, ő jut eszedbe? Van ilyen?

- Ó, nem. Egyáltalán nem ezért ajánlottam a nagymamámnak. Ő már 2007-ben meghalt, és nem érhette meg, hogy én írni kezdtem, majd kiadták a könyveimet, és viszonylag népszerű is lettem általuk. Márpedig nagyon sokat köszönhetek neki! Egyszerű falusi asszony volt, hat elemivel, de amikor mesélni kezdett, szinte átlényegült, és mi mindig tátott szájjal hallgattuk, még akkor is, amikor ugyanazt a történetet sokadszorra mondta el. Rengeteget tanultam tőle, és szerintem örököltem is ezt a „mesemondó vénát”. Ezért szerettem volna az első könyvemmel előtte tisztelegni.

- Önmagad jelen van a történet sorai között? Itt most nem csak az Emma trilógiára gondolok, hanem bármely más írásodra is.

- Igyekszem háttérben maradni, és főleg nem mintázok senkit sem magamról (másról sem, ha már itt tartunk), de a regény szubjektív műfaj, ezért nem is tudok belőle teljesen kimaradni. Ez nem baj, csak nem szabad, hogy a jelenlétem rátelepedjen a történetre (kivéve, ha önéletrajzot írnék, de azt meg nem tervezem J).

- Van olyan személy (történelmi vagy napjainkban élő), akiből ha kell, inspirációt és erőt meríthetsz?

- Már említettem a nagymamámat, de szerencsére rajta kívül is rengetegen vannak. Nehéz lenne felsorolni, és nem is akarok senkit kihagyni... Ezért inkább nem is kezdek bele a felsorolásba. 

- Az íróknál elég gyakori az álnév nyújtotta kreativitás éléskamrája. Fábián Janka számomra lágyságot és szeretetet sugároz, mely valójában Mezei Johanna álarcaként szolgál. Milyen elhatározásból látott napvilágot Fábián Janka neve?

- Nem szeretem az álnév kifejezést – ez olyan, mintha rejtőzködni akarnék, holott nem erről van szó. Bárki megtudhatja a valódi nevemet, hogy nyelvtanárként dolgozom, stb. ... Nem túl izgalmas. J Ez megint hosszú történet, de ismét több okból választottam ezt a nevet: a nagymamám lánykori neve volt, szépen hangzik, és illik a történeteim hangulatához... Úgy gondolom, ennyi elég is.

- Az interjúnk elején említettem, hogy francia nyelvből szereztél tanári diplomát. Tanulmányaid során tartózkodtál külföldön?

- Hosszabb ideig Angliában éltem, Franciaországban csak turistaként jártam, de már többször is, és nemsokára újra visszatérek. Szeretek utazni, de elsősorban Európában. A távolabbi, egzotikus tájak annyira nem vonzanak.

- Írásaidban Magyarország kap nagy hangsúlyt. Elgondolkodtál azon, hogy esetleg máshol is játszódhatnának történeteid cselekményei?

- Mint említettem, elég sokat kalandozunk külföldön is a regényeimben. Ez elkerülhetetlen is, ismerve a magyar történelmet. Viszont a regényeim elsőszámú helyszíne továbbra is Magyarország lesz.

- Legutolsó könyved címe Adél és Aliz. Tervezed megírni a folytatását?

- Nem. Ha minden könyvemnek folytatást írnék, soha nem jutnék el az új történetekhez. 

- Vannak terveid arra vonatkozólag, hogy mihez kezdesz, illetve nyúlsz hozzá a jövőben? Szoktál hosszú távú „vállalkozást” indítani, vagy csak szikraként vezérel téged a Múzsa?

- Hát, ezt a Múzsa dolgot nem is tudom... Jobb híján nevezzük ennek. De nem szoktam hosszú távra tervezni, egyébként sem, nem csak az írásban. Talán furcsa, de nekem ez eddig mindig bevált. Mindig a következő lépésre koncentrálok, és így mindig csak a következő (vagy éppen folyamatban lévő) könyvre. Hogy aztán újra megtalál-e a Múzsa... ezen szerintem kár előre töprengeni. Eddig még nem hagyott cserben.