Illúziók nagymestere

Hajnóczy Soma 2000-ben indult először bűvészversenyen és a következő 10 évben több mint 30 nemzetközi díjat és elismerést szerzett. Ő a bűvészettörténet egyik legfiatalabb előadója, aki magáénak tudhatja, a világbajnoki Grand Prix díjat. Hajnóczy Somával, Balogh Anna készített interjút.

Bűvészet és színház összekapcsolását tekintve milyen közös vonatkozásokat látsz?

Szerintem a bűvészet színház. Ez attól függetlenül igaz, hogy utcai bűvészetről vagy színpadi bűvészetről van szó, mert ahogyan a színházban él az utcai forma, úgy él a bűvészetben is. Egy bűvészműsort ugyanúgy kell előadni, mint egy színházi darabot. Nekem különösen fontos, hogy megtaláljam és használjam azokat az előadói eszközöket, amelyekkel a színház él. Ritka az a megoldás, hogy egy történet köré fűzik az illúziókat, és így szövik bele az előadásba. Természetesen sokkal ideálisabb, ha van egy szál, ami összefűzi a műsort. Nekem nagyon fontos egy bűvészelőadásnál a dramaturgia és a teatralitás. A színházi előadás egy fal mögött történik, érzik a színészek, hogyan reagál a közönség, mégis ott a fal, ellenben egy bűvészelőadásnál különösen fontos a publikum aktív részvétele, hiszen egy bűvész gyakran felhívja a színpadra és bevonja a nézőit. Sok bűvészműsor nagyon erősen épít a közönségre, és nem jönne létre az illúzió a nézők segítsége nélkül. A bűvészet varázsát az adja, hogy lehullik a negyedik fal. A bűvészetben alapvető a trükkök megfelelő elsajátítása és a kézügyesség, de elengedhetetlen az ideális színpadi mozgás, a jó beszédtechnika, valamint a fény- és zenehasználat, illetve az emberekkel való kapcsolatteremtés képessége és a szórakoztatási rátermettség. A színpadon elő kell adni, és a jó bűvész jó előadó is.

A bűvész tekinthető színésznek?

Igen, a bűvész olyan színész, aki eljátssza a varázsló szerepét a színpadon.

Mennyiben színház egy bűvészelőadás?

A színház egy fajtájának tekinthető, ami fokozottan érvényes, ha színpadi bűvészetről beszélünk, noha a színház eszközei közül nem használ fel szükségszerűen mindent egy bűvész – többek között – elkerülhető a díszlethasználat, de mégis él a teátrális hatásokkal. Egy bűvészelőadás általában mobilisebb egy színházi előadáshoz képest. Amíg egy bűvészelőadást egyetlen bűvész mutat be, addig egy színházi előadásnál több szereplő szükséges. Egy egész estés színpadi bűvészelőadás akkor lesz jó, ha alkalmazza a szükséges teátrális elemeket.

  

Bizonyos színházi előadásoknál a rendezők együttműködnek bűvészekkel, hogy alkalmazzanak, valamint betanítsanak trükköket. Hogyan történik a közös munka?

A legtöbb bűvésztrükknek túl egyszerű a megoldása, ezért nem jönnek rá az emberek. Más gondolkodásmódot igényel új trükköket kitalálni. Amikor egy rendező megkeres egy bűvészt, hogy segítsen az előadásában, erre az eltérő gondolkodási metódusra van szükség. Mi, bűvészek, ismerjük a trükkökhöz használható eszközöket, és tudjuk, milyen kellék arzenál van világszerte, így képesek vagyunk kiválasztani azt, ami alkalmazható lehet egy-egy színpadi előadásban.

Melyik színháznál működtél közre a trükkök megvalósításában?

Én a Madách Színház – Szente Vajk által rendezett – Betörő az albérlőm című darabjának trükkjeinél segítettem. 2013-ban Szirtes Tamás rendezésében, a Thália Színházban bemutatott egyszemélyes vígjátékban, A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? című előadásban működtem még közre, amelyben néhány apró effektet és a végén egy ruhacsere trükköt alkalmaztunk.

Hogyan lehetne meghatározni az illúzió fogalmát a bűvészetre vonatkozóan?

Az illúzió, mint fogalom, azt jelenti, hogy a bűvész valami olyannak a látszatát kelti, ami nem létezhet. Valami olyanról kívánja a nézőt meggyőzni, amiről a néző és az előadó egyaránt tudja, hogy nem lehetséges, de a bűvésznek mégis sikerül megtennie. A bűvészetben az illúzió a bűvészet egyik fajtáját is jelenti. Az illúzió kategória, amelyben nagy dobozokban tüntetnek el nőket, vagy fűrészelik ketté őket. Az illuzionista az előadóművész, tehát a szakmában az illúzió a bűvészet egyik ágazatára is vonatkoztatható.

Miben rejlik az illúziókeltés titka?

Egy fantasztikus amerikai close up bűvész, Joshua Jay mondta, hogy a bűvészek nem trükköket mutatnak. A kutyák mutatnak trükköket. A bűvészek illúziót keltenek és varázsolnak. Más egy trükköt bemutatni és más azt előadni, ebből a szempontból különösen fontos a színházi vonatkozás. Ha egy trükköt úgy ad elő valaki, mint egy trükk, akkor az a néző fejében trükk is marad, viszont ha a csoda illúzióját teremti meg a bűvész, már más történik, hiszen magasabb szintre kerül a bemutatott előadás. Nem trükköt mutat be a bűvész, hanem egy csodát teremt meg a néző szeme előtt. Az illúzió soha nem a bűvész kezében történik, hanem a néző fejében. Ha a bűvész képes elhitetni a nézővel, amit akar és a néző el is hiszi, akkor megtörténik az illúzió, megtörténik a csoda.

Milyen területeket, illetve kategóriákat különböztetünk meg a bűvészeten belül?

A világbajnoksági rendszer alapján megkülönböztetünk színpadi bűvészetet, és close up bűvészetet. Színpadin belül beszélhetünk manipulációról, ami a kézügyességet igénylő bűvésztrükkökre épít, illúzióról, ami olyan nagyszabású, látványos trükköket alkalmaz, mint nők kettévágása, vagy autó megjelentetése. Beszélhetünk még humoros bűvészetről, amelyben meg kell nevettetni a közönséget a trükkök segítségével, és mentál bűvészetről, ide tartoznak a gondolat kitalálásával kapcsolatos trükkök, vagy a kanál elhajlítás illúziója. Az általános bűvészet már részben a többi ág ötvözete. A close up bűvészetben van mikromágia, amit apróbb kellékekkel művelnek, és kártyabűvészet, ami csak a kártyával történő manipulációt jelenti. A stand up bűvészet az, amikor kb. húsz embernek zajlik egy előadás, tehát kis színpadiasság már van benne. Nagyon vékonyak a határok az ilyen fajta kategorizálásnál. Van olyan trükk, amit elő lehet adni három embernek is, de működik háromezres nézőszám előtt is, nyilván – szükség esetén – kivetítő is használható. Ezek mellett két kategória van még, amik adott esetben besorolhatóak a színpadi bűvészet körébe. Ez a szabadulóművészet és a gyerekbűvészet. A gyerekbűvészet a gyerekeknek szóló bűvészet, aminek létezik színpadi formája is, ez más műfaj, mint a többi. A bűvészetben a gyerekekkel játszani kell, tehát bűvésztrükkökbe öltöztetett játék a gyerekbűvészet. A szabadulóművészet pedig lehet utcai és színpadi jelleggel bemutatott produkció egyaránt. Az utcabűvészet több formában létezik, egy fajtája a busking magic, melynek képviselői kalapba dobott pénzért mutatják be az előadásaikat, így minden jó busker-nek vagy utcai bűvésznek van egy hut speech-e, amit jól elhelyez az előadás vége felé, hogy a nézők bedobjanak valamit a kalapjába.

2013-ban Budapestre érkezett az Illuzionisták című show műsor. Hogyan vélekedsz erről a fajta színpadi bűvészetről? Mik a legfőbb erősségei, illetve esetleges gyengéi?

Ez egy utazó gálaműsor, aminek több elem a csorbáját szenvedte, mert nem minden trükknek jó, ha egy nagyszabású produkció része. Többek között Kevin Jamesnek – a feltaláló karakternek – az utolsó trükkje, a hóvihar, elveszett a műsorban. Már többször láttam ezt a trükköt Kevin Jamestől, és sokkal jobban hatott a saját zenéjével, a saját előadásában. Az Illuzionisták show műsorában elveszett a trükk varázsa, mert egy hatalmas lépcső installációt toltak a színpadra, és mindenkit felvonultattak mögé, ezáltal nagyon zsúfolt lett a kép. Kevin ezt a trükköt – más esetben – úgy mutatja be, hogy egy bárszékkel kiáll a színpadra, semmi nincs mellette, de a műsor végére az egész színpadon havazik. Fantasztikus, hogy egy üres környezetből alkot valamit és teljes atmoszférát teremt. A semmiből teremti meg a telet. Nem mindig hatásos ennyi embernek ilyen típusú trükköket mutatni. Hátrányos, hogy kicsi volt a kivetítő, de maga a színpad is kicsi volt a közönség létszámához képest. Ennek természetesen megvan az oka, hiszen ez egy utazó show, amelyben a kellékeket folyamatosan ki-be kell tologatni a színpadon az előadás során, a művelet pontos megoldásában segít egy nagy fekete fólia, amin az összes jelölés látható, ennek megfelelő méretűnek kell lennie egy hatalmas csarnok, és egy kisebb színház színpadára egyaránt. Budapesten a SYMÁ-ban ekkora közönségnek kicsi volt ez a színpad, és még a zenészek is foglalták a helyet. Vizuálisan is zavaró volt, hogy a színpad két oldalán voltak a zenészek, hiszen túl ingerdús lett tőle a színpadkép. Az élő zene ötlete jó, de ebben a megoldásban kevésbé szerencsés. Nagyon kritikus vagyok zenei tekintetben, és úgy gondolom, hogy egy ilyen stílusú, vadabb zenét játszani – még a szünetben is – egy olyan közönségnek, ahol gyerekek és felnőttek vegyesen vannak, túlzás. A fellépő bűvészek – természetesen – mind profi előadók, és egy fantasztikus műsort raktak össze, ami mögött nagyon jó marketing áll. A show legfőbb erőssége a hét nagyszerű előadó, akik a bűvészet más-más területein jók, így különböző dolgokat láthatott a közönség. Kevésbé élvezetes a műsor, ha egyfajta bűvészeti ág jelenik meg, például ha csak szabadulóművészeti számokat mutattak volna be. Az Illuzionistákat a sokszínűsége teszi erős gálaműsorrá. Ez a fajta mozaikosság immunis a kulturális és nyelvi különbségekre, hiszen ezt a műsort nem egy adott ország közönségének készítették. Egy olyan előadást kellett létrehozni, ami mindenhol megállja a helyét, Kínában, Franciaországban, az USA-ban, vagy Brazíliában egyaránt, így teljesen mindegy, hogy milyen kultúrában él az adott néző, a show meg kell, hogy feleljen az elvárásoknak.

Az interjút készítette Balogh Anna.