Lassan már harmadik
éve, hogy megnyitott a Margit körút 62. szám alatt egy üzlet, amit a betérő
vendégsereg Love Bug Vintage-ként ismer. Amikor tudomást szereztünk róla, egyszerűen
nem hagyhattuk ki, hogy ne keressük fel Vivit, a bolt tulajdonosát. A temérdek
apróság között, egyszerűen úgy éreztük, megtaláltuk Budapest egyik
gyöngyszemét, ami mellett kár lenne elsétálni. Itt mindenki rálelhet valami apróságra,
amire már rég vágyik, ezért bátran kijelenthetjük, hogy létezik a „Kincses sziget”. Aki
egy kis retróra szomjazik, vagy nem híve a régi divatirányzatoknak, de szeret
színesen öltözködni, vagy szereti a finoman megmunkált ékszereket (Lányok
figyelem!!!), annak itt a helye. És ez csak pár opció. A galérián rendszeresen
találhatunk fotó kiállításokat, amit már magában megéri a nagyítónk alá venni. Itt olyan egyedi vizuális élményre lelhetsz, amit máshol keresve sem találhatsz meg egykönnyen. Pont ez a pici kis "kincslakás" szerepe. Visszatérve Vivihez, feltettünk neki pár kérdést, amire kíváncsiak voltunk. Elgondolkodtató, hogy mit valósított meg ez a lány egyedül, az álmát követve. Még egy apróság útravalóul: Nem elég egyszer körbenézni, többször forduljatok
vissza. Mi is ottmaradtunk egy jó darabig, és még most is úgy érezzük, hogy a
felét sem láttuk!
Mikor nyitottad meg a
LoveBug Vintage üzletet? Mióta foglalkozol vele?
Nem olyan rég, 2010-ben kezdtem el az egészet. Eleinte csak
egy webshopot csináltam, ahova mindent feltöltögettem. Akkor még csak a saját
dolgaimat raktam fel. Ezt megelőzően stylistként és divatújságíróként
dolgoztam, és rengeteg ruha vagy tárgy a forgatásokról került hozzám, a
webshophoz meg nem kellett sok minden, így könnyen meg tudtam valósítani a
LoveBug kezdetleges formáját. Aztán, ahogy elkezdett növekedni a kínálat, és
már nem csak a saját cuccaimat tudtam feltölteni, egyre több blog írt rólam.
Végül belevágtam és kialakítottam ezt a boltocskát. Először csak barátok
jöttek, később már az ismerősök ismerősei is benéztek hozzám. Most már lassan
két éve itt vagyok, de nagyon szeretnék egy utcafrontra nyíló üzletet, ahol a
kirakat előtt elsétáló idegen is benézhetnek hozzám. Valljuk be, egy lakás
azért elég eldugott, mint egy rendes bolt, de nem panaszkodhatok, így is megy a
szekér.
Említetted, hogy
kezdetben a saját dolgaidat árultad. Most mi a helyzet? Honnan szerzed be a
boltban megtalálható mindenséget? Nagyon sok mindent látok itt, és biztos
vagyok benne, hogy még a felét sem láttam.
Tulajdonképpen nagyon sokat járok bolhapiacokra, antik bazárokra,
és amikor olyat látok, ami passzol a LoveBug Vintage profiljához, azt általában
meg is veszem. Természetesen van olyan ékszer, ruha, kalap és egyéb kiegészítő,
amit például ismerősöktől, vagy azok nagyszüleitől/szüleitől való, de van olyan
kesztyű is, amit az anyukám készített. Hogy válaszoljak a gondolatodra, sokan
vannak így vele. Éppen az ajtó felé mennek, és a szemük sarkából megpillantanak
valamit, amit eddig még nem fedeztek fel. Akkor általában visszafordulnak és
újra átnézik a szekrényeket. Tudod a régiségekben az a jó, hogy minden darabnak
van egy története, ami csak arra vár, hogy elmesélhesse neked.
Mennyire van igény
ezekre a tárgyakra? Kik látogatnak el a „Régiségek kicsiny boltjába”?
Én úgy gondolom, hogy egyre jobban divatba jön a vintage,
hiszen ha megnézitek, manapság is a retró az, ami hódít. Külföldön nagyon nagy
népszerűségnek örvend ez a stílus, és ide haza is egyre nagyobb teret hódít
magának. Vannak olyan vendégeim, akik például, abszolút ezt a divatirányzatot
követik. Én amondó vagyok, hogy mindenkinek jól egy darabka régiség. Egy kis
medál, ruha, feltudja dobni az embert, és aki eljön ide, legyen az a
legextravagánsabb hipszter, biztos találni fog magának valamit, amit később a
magáénak tudhat majd. Ha már itt tartunk, nem csak vintage ruhákat és
ékszereket találnak nálam az emberek, hanem a mai divat kiegészítők is jelen
vannak. Mindig figyelem az éppen aktuális termékeket, és igyekszem úgy
kiegészíteni a kínálatot, hogy az összhangban legyen a mai divattal, ne csak az
50-60 évvel ezelőtti stílus kapjon helyet.
Korábban említetted,
hogy újságíróként is dolgoztál. Milyen magazinoknak írtál?
Sokszor külsősként dolgoztam. Voltam a Stílus Magazinnál,
ami mára már megszűnt. Ott másfél évig voltam divatszerkesztő, és voltam
különböző női magazinoknál is, de minden helyen ahol megfordultam divatcikkeket
írtam, egy adott márkáról, vagy kollekcióról. Korábban pedig egyik barátnőmmel
megcsináltuk a Budapest Fashion-t, ami szintén megszűnt mára, de nagyon sok
helyre meghívtak minket. Voltunk Londonban a Divat-héten, tehát nagyon büszke
vagyok rá, és nagyon jól éreztük magunkat. Amúgy a Budapest Fashion nagyon
hasonlított egy mai blogra, csak amikor mi készítettük, akkor még egyáltalán nem
voltak ilyen hírközlési csatornák a neten. Manapság már rengeteget találhatunk,
ha a Google kersőbe beírjuk a megfelelő szavakat.
Eseményeket,
kiállításokat, szoktál tartani?
Mióta kibővítettem a boltot, és megnyitottam a galériát,
két-háromhavonta, és különleges alkalmakkor, például karácsonykor, vagy most
Valentin-napon, egész napos nyitva tartás szokott lenni. Általában délután
kettőkor nyitok, de ilyenkor nem tudom megállni, hogy ne legyek itt korábban.
Amikor fotókiállítás van, akkor meg egyenesen jönnek az emberek. Ilyenkor van
egy kis borozás, pezsgőzés, amolyan eszem-iszom party, mert persze az étel is
kell a szervezetnek, ha alkohol van a közelben. Kiállításokat, amúgy is
szeretek tartani. Vendégcsalogató hatásuk van, csak úgy mint az ünnepnapoknak.
Ebben a hónapban ér véget szintén egy fotókiállítás, de hamarosan következik
egy másik. Párszóval: újabb esemény lesz.
Akkor biztosan nem fogsz unatkozni. A következő alkalommal mi is jövünk. És köszönjük a szavaidat!
Nincs mit. Én köszönöm hogy jöttetek, és gyertek bátran a következő kiállításra.
Írta: Tállai Gergő és Fodor Eszter
Külön köszönet Kertész Violettának (Vivi)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése