Kellemes, lágy zene szól
egy régi gramofonból. Egy szecessziós spanyolfal mögül szelíden száll a vízipipafüst, és egy lankadatlan lendülettel teli fiatalember a zongoránál ül, és
elmélkedik. A néző éppen a bécsi XIX. században jár.
A 2014. tavasznyitó
darabját, az Anatol és a nőket (Arthur Schnitzler) március 2-án mutatja be nagyközönség előtt a Radnóti Színház. A klasszikus bécsi darabot Bálint
András rendezte a színház igazgatója. A főszerepben Pál András játékát élvezhetjük, aki mellett olyan kiváló
színészek is szerepet kapnak a századfordulós életstílusban, mint például: Schneider
Zoltán, Kováts Adél, és a rég nyugdíjba vonult Keres Emil.
Emil
bácsi a színház volt igazgatója (1973-1985) a lehető legnagyobb hozzáértéssel alakította Franz, az inas szerepét.
Anatolról, röviden:
Anatol egy aranyifjú,
akinek kedvenc időtöltése a női szívek behálózása, de csak addig, amíg egy újabb kaland
ígérete továbblépésre nem készteti. Legjobb barátja, és egyben legfőbb bizalmasa
Max, aki végig kíséri tékozló életének minden „ismerős” mozzanatát. Max, jó szándékú terelgetései
azonban rendszerint falba ütköznek. Amikor
egy hölgy társaságában mozog, Anatol bátor, önbizalommal teli örök hódító
látszatát kelti. Ám amikor egyedül marad, sokszor mélyen magába zuhan. Kishitűsége miatt, mosolyok, és könnyek közt vergődik. Így szeret ő, aki
valójában az emlékeibe, és a művészetbe szerelmes. Szüntelen keresgélő, örök
szereplő.
A darab aktualitása az
emberi érzelmek és gondolatok változatlanságában rejlik. Az idő előrehaladtával
alig változtak a lényegi tényezők. A kispolgári, „külvárosi” életforma
összeegyeztethetetlen a nagypolgári miliővel. A féltékenység, és a bosszúvágy
sokak mozgatórugója, a naivitást pedig mindig kihasználják majd az abban
érdekeltek.
Amellett, hogy az életre keltett főszereplő drámai hánykolódását szemléljük, megannyi kacagtató pillanatban is részünk lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése