Dmitry Glukhovsky szárnyaló fantáziája nem csak a Metró
sorozatban teljesedik ki. Nem olyan régen Magyarországon is újra előtérbe
került az Orosz népellenes mesék, amit a szerző 2010-ben jegyzett (nálunk
2012-ben jelent meg az Európa kiadónál), de most négy évvel később is legalább
olyan aktuális, mint a könyv megjelenése napján. Tekintve milyen állapotok
uralkodnak más országokban, nem csodálkozom, hogy újra felbukkant ez a
sokatmondó, fantasztikus, ugyanakkor realitását kellőképpen megőrző
novelláskötet.
Glukhovsky Metrójáról már hallhattunk. Az
poszt-apokaliptikus sci-fi regények egy atomháború utáni világban játszódnak,
amiben megelevenednek az eltorzult társadalmi értékrendek és a történelem
legviharosabb korszakainak eseményei egyaránt. Már az említett Metró könyvekben
is sokat olvashattunk az emberi erkölcstelenségről és a társadalmi
rétegződésről, de akkor még nem került a kezünkbe az Orosz népellenes mesék.
A mostani kötetben, végletekig eltúlzott
abszurd történetek olvashatók, amik a mai orosz társadalmat ábrázolják. Több
kritikus is nemtetszését fejezte ki és lehúzta a könyvet, mondván túlságosan
kemény, már-már huligán irodalomnak számít. A negatív kritikák ellenére
azonban, nagy népszerűségnek örvendtek Glukhovsky népellenes meséi. Az író még
annyit fűzött hozzá, hogy ha ma írná meg a novellákat, sokkal dühösebb
fogadtatásban lett volna részük.
Legyen szó egy Moszkvában épülő
üzleti negyedről, ami egy rendellenes vállalkozást álcáz, vagy egy címeres
telefonról, aminek jóindulatát mindennapos adományokkal kell megnyerni, esetleg
egy szuperszámítógépről, ami egymaga dönti el a választások kimenetelét,
mind-mind valahol valóságos történetek. Természetesen érezhető az erős túlzás
minden egyes „fejezetben”, ugyanakkor Glukhovsky így akarja felhívni az olvasók
figyelmét arra, hogy nem minden az, aminek látszik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése