Interaktív Metró Univerzum II/II

Glukhovsky Metrója, újabb darabbal bővült. Az író ezúttal Andrej Gyjakov, aki Szentpétervár metróhálózatát térképezi fel nekünk, ugyan azzal a „realizmussal”, mint anno az Univerzum feltaláló atyja Glukhovsky tette Moszkvával.

Próbálgassunk

A könyvet tekinthetjük egy kezdő író szárnypróbálgatásának ugyan is Andrej Gyjakovnak ez lesz az első regénye.  A fény felé c. kötet, október 29-én jelent meg a hazai közönség előtt, írójáról viszont csak nagyon keveset tudunk. Idővel ez változhat, hiszen úgy vélem a Metró Univerzum mindenki számára tökéletes kezdőrúgás lehet, a későbbi karrierhez. Ez már többszörösen is bebizonyosodott, mint az előbb említett Gyjakovnál, mint Tullio Avoledonál, aki Az ég gyökereit írta meg szintén ebbe a fikcióba ágyazva. A fény felé viszont egy kicsit más, mint az eddigi kötetek. Az olvasóknak annyira tetszett, hogy kikiáltották a sorozat legjobb regényének.   

Miről is van szó?

Különös bevezetővel indul a Metró Univerzum, következő fejezete. Eddig sajátos módon, egy „szárnyas jószág” szemszögéből tekintünk le a városra, Szentpétervárra. Egyből kapunk egy kis panorámát a területről, amit később bebarangolhatunk főhőseinkkel. A meghitt idilli repülést azonban félbeszakítja főhősünk cseppet sem halk társa a távcsöves puska villanásnyi döreje. Dárda, a rettenthetetlen sztalker jól tudja merre, mit és hogyan kell kiiktatni. A rutin számba vett céllövölde után, Dárda visszatér a földalatti városállamokba, hogy megkapja következő küldetését. A cél ezúttal felderíteni a Szentpétervártól nem messze található Kronstadt övezetet, ahonnan értelmes fényjeleket kódoltak az őrszemek. Egy biztos, ez nem olyan feladat, amit szívesen vállal az ember, még a harcedzett főhősünk sem adja könnyen magát, de a nagy kérdés még is az, hogy vajon vannak e túlélők a felszínen, vagy csak káprázat az egész és nincs is miért kimenni a felszínre? Dárda végül belegyezik az expedícióba és csupán annyit kér, hogy magával vihesse Glebet, a tizenkét éves fiút. Miért pont őt? A feladathoz még túlságosan fiatal fiúnak hamar a sarkára kell állnia. A fő csavar itt kezdődik el . Gleb a tapasztalt vezető Dárda helyébe lép és átveszi az irányítást. Az expedíció közben a fiú férfivá érik, aminek hatására az emberekhez való elfogult nézetei is megváltoznak. A metró viszonylagos biztonságából kilépve, meglátja az elpusztult város romjai között túlélő társaiban lakozó szörnyeteget. Vajon mi sem vagyunk különbek, mint a mutánsok az alagutakban vagy a felszínen rejlő genetikailag torzult állatállomány? Pont ezt a morális problémát ábrázolja a regény, hűen az eddigi kötetekhez, ahol szintúgy az erkölcsi feslettség bélyegzi meg az intelligens kétlábúakat, azaz minket, embereket.