Glukhovsky Metrója, újabb darabbal bővült. Az író ezúttal
Andrej Gyjakov, aki Szentpétervár metróhálózatát térképezi fel nekünk, ugyan azzal
a „realizmussal”, mint anno az Univerzum feltaláló atyja Glukhovsky tette
Moszkvával.
Próbálgassunk
A könyvet tekinthetjük egy kezdő író szárnypróbálgatásának
ugyan is Andrej Gyjakovnak ez lesz az első regénye. A fény felé c. kötet, október 29-én jelent meg
a hazai közönség előtt, írójáról viszont csak nagyon keveset tudunk. Idővel ez
változhat, hiszen úgy vélem a Metró Univerzum mindenki számára tökéletes
kezdőrúgás lehet, a későbbi karrierhez. Ez már többszörösen is bebizonyosodott,
mint az előbb említett Gyjakovnál, mint Tullio Avoledonál, aki Az ég gyökereit
írta meg szintén ebbe a fikcióba ágyazva. A fény felé viszont egy kicsit más,
mint az eddigi kötetek. Az olvasóknak annyira tetszett, hogy kikiáltották a
sorozat legjobb regényének.
Miről is van szó?
Különös bevezetővel indul a Metró Univerzum, következő
fejezete. Eddig sajátos módon, egy „szárnyas jószág” szemszögéből tekintünk le
a városra, Szentpétervárra. Egyből kapunk egy kis panorámát a területről, amit
később bebarangolhatunk főhőseinkkel. A meghitt idilli repülést azonban
félbeszakítja főhősünk cseppet sem halk társa a távcsöves puska villanásnyi
döreje. Dárda, a rettenthetetlen sztalker jól tudja merre, mit és hogyan kell
kiiktatni. A rutin számba vett céllövölde után, Dárda visszatér a földalatti
városállamokba, hogy megkapja következő küldetését. A cél ezúttal felderíteni a
Szentpétervártól nem messze található Kronstadt övezetet, ahonnan értelmes
fényjeleket kódoltak az őrszemek. Egy biztos, ez nem olyan feladat, amit
szívesen vállal az ember, még a harcedzett főhősünk sem adja könnyen magát, de
a nagy kérdés még is az, hogy vajon vannak e túlélők a felszínen, vagy csak
káprázat az egész és nincs is miért kimenni a felszínre? Dárda végül belegyezik
az expedícióba és csupán annyit kér, hogy magával vihesse Glebet, a tizenkét
éves fiút. Miért pont őt? A feladathoz még túlságosan fiatal fiúnak hamar a
sarkára kell állnia. A fő csavar itt kezdődik el . Gleb a tapasztalt vezető
Dárda helyébe lép és átveszi az irányítást. Az expedíció közben a fiú férfivá
érik, aminek hatására az emberekhez való elfogult nézetei is megváltoznak. A
metró viszonylagos biztonságából kilépve, meglátja az elpusztult város romjai
között túlélő társaiban lakozó szörnyeteget. Vajon mi sem vagyunk különbek,
mint a mutánsok az alagutakban vagy a felszínen rejlő genetikailag torzult
állatállomány? Pont ezt a morális problémát ábrázolja a regény, hűen az eddigi
kötetekhez, ahol szintúgy az erkölcsi feslettség bélyegzi meg az intelligens
kétlábúakat, azaz minket, embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése