Ágnes, a fiatal apáca
váratlanul gyereket hoz a világra, akit pár pillanattal később holtan találnak.
A rendőrség gyilkossági ügyben való nyomozással bízza meg Martha Livingston
pszichiátert, a külvilágtól szinte teljesen elszigetelt kolostorban. A megrázó,
de mégis szép előadásnak a Spinoza színház biztosított helyet, február 19.-én,
szerdán. A 2013-as októberi premier óta immár hatodik alkalommal tekinthettük
meg az előadást.
Az adaptált darabot (vagy drámát) Iványi Árpád vitte
színpadra John Pielmeier írása alapján, melyből film is készült 1985-ben, olyan
híres színésszel, mint Jane Fonda.
A darab háromszereplős. Miriam Ruth, anya szerepében a Jászai Mari-díjas színésznő, Andai Györgyi; a pszichiáter szerepében Boldizsár Tünde; s végül a címszereplő Ágnes apácát Fekete Réka- Thália alakítja.
A darab háromszereplős. Miriam Ruth, anya szerepében a Jászai Mari-díjas színésznő, Andai Györgyi; a pszichiáter szerepében Boldizsár Tünde; s végül a címszereplő Ágnes apácát Fekete Réka- Thália alakítja.
Drámai pillanatok
A színházterembe érve gyönyörű, szoprán hangú énekesnők lágy
dala teremti meg a hangulatot, majd bezárul mögöttünk az ajtó, s vak sötétségbe
burkolózik a helység.
A mű bevezetéseként megismerkedhetünk az ártatlan, törékeny
teremtéssel, Ágnessel. Lebilincselő áriáján keresztül felsejlik hangjának mélysége, amely túlmutat a jelenen. Ezután újabb sötétség borul ránk. Az első jelenetet követően, amiben
a vendégek képet kaphatnak arról, hogy miről is szól a darab, Martha és Miriam
párbeszéde árulja el a jelenlévőknek.
A főszereplő első drámai antréjához érve, elhangzik az
előadás egyik kulcsmondata is, miszerint Ágnesnek fogalma sincs arról, hogy mit jelent lefeküdni valakivel.
A jelenet felvezetője közben folyamatosan farkasszemet
nézhettem a Fekete Réka-Thália által megelevenített főszereplővel. Szemtanúja voltam annak, hogyan engedi bizalmába Marthát, és hogyan mesél arról neki, mi bántja a lelkét. Teljes együttérzést váltott ki belőlem
annyira élethűen tárták fel szemeim előtt a lelkileg kisemmizett apácát. A
színészi játékot, ami ezt a feszült pillanatot követi, egyszerűen látni kell.
Talán nem túlzok, ha azt mondom: a legridegebb ember látóterét is fátyolossá
tenné.
Feszültség oldó humor
Elengedhetetlen társként követte a komolyságot a humor az egész játékon keresztül. Példaként: A nyomozó és az anya ülnek egymás mellett, és cigarettáznak. Beszédtémájuk ugyan olyan könnyed lazasággal oldja a legérzékenyebb ember
feszültségét is, mint ahogyan a reflektor fényében felszálló, gomolygó
cigarettafüst a nézőben felhalmozódott kezdeti sokk hatásait.Oldotta a korábbi
megrázkódtatásokat, és előkészítette a következő jeleneteket. Sokadik
visszaemlékezésemnél is csak arra tudok gondolni, hogy elengedhetetlenül a darabhoz tartozott minden, ami azon az estén átjött a nézőnek.
Érdekes, továbbá az is, hogy a szereplők, egymáshoz való
viszonyukban folyamatosan változnak. Míg eleinte Martha és Miriam teljesen
elfogultan álltak egymáshoz, de a darab felénél már egy kölcsönös bizalom alakult ki kettőjük között.
Technikai
magvalósítás
A színház adta szűk lehetőségek miatt van szükség az
átvezetőkhöz használt „vakságra”, ami nem hogy ront, de még külön hangulatot is
kölcsönöz a látottaknak. Itt kell megjegyeznem, hogy a kicsi adottságokat nagyon ügyesen használták ki. Minden esélyt megragadva sikerült a
maximumot kihoznia Iványi Árpád rendezőnek a körülményekből. Továbbá külön
dicséretet érdemelnek a fényeffektek és a zenei betétek is.
Összességében:
Annak, aki nem zárkózik el a témától, és szeretné kitágítani a szórákozásról
alkotott képének határait, bátran tudom ajánlani ezt a darabot! Ugyanis lássuk
be, az élet nem mindig csak mosolygós sárga fejek végeláthatatlan sorából áll,
hanem igenis, lehet néha elszomorító, és akaratunktól függetlenül játszhatja
velünk legkegyetlenebb tréfáit is.
Írta: Szigeti Dávid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése