Kaposfest most - Interjú Bolyki Györggyel

“Nem tudunk ennél jobbat csinálni”

  

Ötszáz év komolyzenei “best of”-jával, a világ legismertebb művészeivel és különleges programokkal ünnepli ötödik évfordulóját augusztus 13-19. között a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. A “Köztörvényesek” koncerten például börtönviselt zeneszerzők műveiből hallható majd válogatás, a Hungarikumok napján pedig a művészekkel közös birkapörköltözésre invitálják a közönséget. Bolyki György fesztiváligazgató a kezdetek óta be akarja bizonyítani: hazánkban is van igény világszínvonalú komolyzenei fesztiválra.

Idén kisebb jubileumot ünnepel a Kaposfest: ez lesz az ötödik fesztivál. Tekintve, hogy a válság idején indultatok és addig egyikőtöknek sem volt tapasztalata a fesztiválszerzésben, gondoltátok volna, hogy eljuttok idáig?

Őszintén szólva, én nagyon reméltem, hogy ha belefogunk, akkor sikerrel is járunk – annak ellenére, hogy valóban tapasztalatlanok voltunk. Az első fesztivált hatalmas munka előzte meg, a 2010-es Kaposfestre már 2008-ban elkezdtünk készülni. Kitaláltunk egy rendszert, melyben nagyrészt a saját tapasztalatainkra építettünk, pontosabban arra az elgondolásra, hogy fesztiválokon fellépő művészként mikor érezzük magunkat a legjobban. Egy ilyen "ideális" környezetet igyekeztünk megteremteni Kaposváron is – úgy tűnik, sikerült.

Az olajozottan működő gépezet ellenére, szerinted van még hová fejlődnötök?

Ez kétoldalú dolog. A kezdetektől be szeretném bizonyítani, Magyarországon is lehet világszínvonalú komolyzenei fesztivált szervezni, mely külföldi szemmel is a legmagasabb minőséget képviseli. Az első Kaposfest után azt mondtam: nem tudunk ennél jobbat csinálni, nincs hová fejlődni, hiszen nem tudunk jobb fellépőket és jobb műveket a közönség elé tárni, maximum ugyan ilyen jókat. És ha az elmúlt évszázadok komolyzenei termését nézzük, a műveket még legalább húsz évig lehet úgy játszani, hogy ne legyenek ismétlések.

Akkor milyen cél lebeg a szemetek előtt évről évre?

Az, hogy a fesztivál minden évben ugyanolyan jó legyen, mint az előzőben. Ez hatalmas kihívás. Egyre többet kell dolgoznunk azon, hogy a színvonal megmaradjon, hogy a közönségünk ugyanilyen lelkes maradjon, hogy a művészek továbbra is szívesen jöjjenek és megindító koncertélményekkel ajándékozzanak meg minket. Ahhoz pedig, hogy az egyik legfontosabb feladatunkat – a közönség kiszolgálását – teljesíteni tudjuk, állandóan figyelnünk kell az igényeiket.

Így állt össze az idei "best of "Kaposfest program, amit a közönség körében elvégzett felmérés alapján készítettetek.

A közönség bizalmát jól mutatja, hogy már a tavalyi naptári évben elfogyott a Kaposfest-bérletek 80 százaléka. Éppen emiatt, a mostani fesztiválra úgy készültünk, hogy több száz embert felhívtunk, mondják el véleményüket a fesztiválról: mit szeretnek benne, legszívesebben min változtatnának. A visszajelzések alapján ritkítottuk a kísérőprogramokat, hogy kevésbé fárasztó, de annál tartalmasabb szórakozást nyújtsunk a koncertek mellett.

Milyen különlegességekre lehet számítani az idén?

Lesz egy nagyon érdekes programunk, a “Köztörvényesek” koncert, melyen börtönviselt zeneszerzők műveit hallhatja a közönség. Az elgondolás onnan ered, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: azoknak az embereknek, akik ezeket az éteri, gyönyörű zenéket írták, angyali jellemük volt. Idealizáljuk őket, holott némelyikük a bűntől sem riadt vissza, a törvény ellen is vétett. Ezt a kettősséget igyekszünk a koncerttel megmutatni. Szerintem rendkívül izgalmas dolog lesz lerántani a leplet ezekről a szerzőkről: ott maradnak majd pőrén – esendő emberekként – a fantasztikus alkotásaikkal.

Jól láttam, hogy az idén lesz először Kaposváron kívülre is szerveztek programot?

Igen. A Kassai Völgybe, Kassai Lajos lovasíjászhoz látogatunk el augusztus 18-án – az ő fedeles lovardájában lesz egy koncert a "Hungarikumok napja" apropóján. A remek karcagi birkapörkölt, az ízletes rétesek és az utánozhatatlan tokaji borok kíséretében a közönség többek közt Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Alina Pogostkina, James Boyd vagy Maxim Rysanov  tolmácsolásában hallhat magyar műveket. Emellett Kassai Lajos lovasíjász bemutatót is tart.

A művészekkel már jártunk Kassai Lajosnál – remekül érezték magukat. Csak azt sajnálom, hogy nem vettük videóra, ahogyan a terepjárók platóján egyensúlyozva közelítenek a birtokhoz (nevet). 

Ha a koncertek összetételét nézzük: mi alapján válogatjátok össze a fesztiválon elhangzó műveket?

A fesztiválon az 1500-as évektől kezdve napjainkig szólnak a zenék – ez több mint ötszáz év komolyzenei "best of" válogatása. A Kaposfestnek nem küldetése sem a kortárs sem a régebbi magyar zene pajzsra emelése, itt Kokas Katalin művészeti vezető a világ legszebb alkotásaiból válogat, melyek között természetesen helyet kap több magyar zeneszerző – így Bartók, Ligeti és Kurtág – műve is.

A Szivárvány Kultúrpalotának – ahol a koncertek hallhatóak – korlátozott a befogadóképessége. A Kaposfest sikerén felbuzdulva nem gondolkodtatok azon, hogy a koncerteket átteszitek egy nagyobb terembe, mely több nézőt képes befogadni?

Nem, mert nem szeretnénk elveszíteni azt az akusztikai közeget, ami a zeneházban van. Ott tud ugyanis olyan minőségű hangfelvétel készülni, amit fel tud vállalni a Bartók Rádió és a BBC is. Biztosan van olyan koncertünk, amit nézőszám tekintetében érdemes lenne a sportcsarnokban megtartani – mert oda három-négyszer több ember is beférne –, viszont akkor elveszítenénk azt a lehetőséget, hogy a koncerteket 74 országban 70-80 millió ember hallgathassa a rádión keresztül. Elég, ha azt mondom, már az első Kaposfest-et több ember hallgatta világszerte, mint amennyien az összes magyar tömegfesztiválon együttvéve megfordultak az elmúlt húsz évben – és nekünk ez a legfontosabb.

(Forrás: Filákovity Radojka, Kaposfest PR)

Közöd lesz hozzá

 

A különböző tabuk döntögetése nem új keletű jelenség a civilizált társadalmakba. Lázadók mindig is voltak. Egyszer a vallás, másszor a társadalmi normák ellen, az erkölcsök koronként hol szigorodtak, hol lazultak. Ez kultúránként a mai napig változik, ráadásul ehhez társul a korosztályok közötti szakadék elmélyülése is. Joggal tehetjük fel napjainkban a kérdést; vajon tényleg olyan gondtalan a gyerekek világa?

Elvis Peeters úgy gondolta, ad egy szép pofont a kényelmes illúziónknak. A Közöd? egy csoport tinédzser életét mutatja be, akik elszakadva a kisvárosi idilltől próbálják irányítani saját életüket. Hiszen erről szól a lázadás, kipróbálni társadalmilag tiltott dolgokat is, egyéni értékeink és belátásunk szerint. A könyv szereplőinél a határok végül elmosódnak, mind a nyolcan külön egyéniségből egy gátlástalan és szexualitással fűtött egésszé olvadnak.    

William Golding - Legyek Ura című műve után tudjuk, milyen katasztrófákkal járhat, ha egy csapat gyerek (a Közöd? esetében kamasz) elszakad a  felnőttek világától és külön értékrendszert állítanak fel. A különbség a két téboly között, hogy az előző történet szereplői a túlélés reményében cselekednek legjobb belátásuk szerint. Nincs más választásuk. Az utóbbi a nyers emberi kegyetlenségre épül, melynek alapjaiból egy látszólag működő mini társadalmat hoznak létre.  Bár az író, Elvis Peeters szó szerint lecsupaszítja az emberi jellemet, a regény mégis egyfajta görbe tükör társadalmunkkal szemben. Pozitívum, hogy a szereplők szerethetőek, még ha az érzelmek hullámzását váltják ki az emberekből.

A hatás persze nem marad el. A részletekig kidolgozott, néha eltorzult képek, az indulatok és az ösztön szinte kipattannak a lapokból. Másrészről elgondolkodtató, mennyire kezelhetjük mindezt fikciónak. A Benelux államokban meglepően komoly sikereket ért el a regény, kérdés, hogy vajon a magyar olvasóközönség mennyire nyitott efféle szélsőséges és nyers témákra. Az idén piacra került alkotás az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, szigorúan 18 éven felettieknek! 

Kísértethistória

Bár hazai fordításban még nem jelent meg – talán nem is fog egyhamar – Christopher Ransom – The Birthing House című regényét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az amerikai író első könyve ízig-vérig igazi horror, olyannyira, hogy Angliában Stephen King Ragyogásához hasonlították. A The Birthing House eredeti nyelven olvasva is különösebb nyelvi problémák nélkül teljesíthető, amiben nagy segítséget nyújt, Christopher Ransom közérthető nyelvezete. Aki némi késztetést érez magában, hogy amerikai irodalmat olvasson, nyugodtan lásson hozzá, mert biztos nem fog csalódni.

Conrad és Jo Harrison, szebb napokat is megéltek már. Magánéleti problémáik miatt úgy döntenek, új otthont keresnek az újrakezdéshez. Miután elhagyják Los Angeles-i otthonukat, Wisconsinba költöznek, egy pazarnak tűnő Viktoriánus házba. Ennél keresve sem találhattak volna ideálisabb otthont. Nyugodt környék, kedves emberek, minden, ami párkapcsolatuk rehabilitációjához szükséges. Vagy mégsem? Kevéssel beköltözésuk után, Jo Detroitba utazik és a remény, hogy Conraddal felélesszék a vakvágányra futott házasságukat kudarcba fullad. De nem csak ez a probléma. Furcsa zajok hallatszanak a házban. Miközben Conrad válaszokat keres a megmagyarázhatatlan eseményekre, egy régi fotóalbumra bukkan. A képek a századforduló előttről származnak, amiken a ház korábbi lakói látszanak, köztük a férfi felesége is. Az egyre bonyolultabb rejtély úgy tűnik kibogozhatatlan, és ami ez után következik, az maga a pokol.

Az elsőrangú kísértethistória letehetetlen olvasmány. A Magyarországon megtalálható példányokat a Bookline honlapján, valamint antikváriumban keressétek!

(Felelős kiadó és borítóterv: Sphere UK)

A Castle-rejtély

Richard Castle a krimi rajongók számára az „író” nevét viselő Castle című televízió-sorozatból lehet ismerős. Modern hangvétellel, változatos fordulatokkal teli regényeit nem véletlenül fémjelzik bestsellernek, hiszen számos rekordot megdöntött már a tengerentúlon.

Richard Castle a krimi rajongók számára az „író” nevét viselő Castle című televízió-sorozatból lehet ismerős. Castle, akit Nathan Fillion kanadai színész kelt életre, egy fiktív karakter, aki a sorozatban krimiírói tapasztalatait felhasználva ad tanácsokat a New York-i rendőrségnek, gyilkossági ügyek felderítésében. Ihlethiány miatt kapcsolatait kihasználva szerez helyet magának a nyomozóirodában. Sorozatbeli társa Kate Beckett (Stana Katic) nyomozó, akiről készülő regényeinek főhősét, Nikki Heat-et mintázza. A könyvben természetesen a sorozat egyéb szereplői is kapnak egy-egy alteregót. Heat és Rook kapcsolata szinte azonos a Beckett és Castle közötti vonzalommal, valamint nem elhanyagolható az angol „rook” (bástya) és „castle” (kastély) közötti összefüggés sem.

Igaz, hogy Fillion nőcsábász mosolya köszön vissza ránk a könyv borítójának hátlapjáról, valamint dedikálásokon is a színész írja alá a megjelenő könyveket, mégsem ő veti papírra a gyakran véres sorokat. Az ABC stúdió ügyes PR-fogásként adatta ki a Castle széria Heat-könyveit, a valódi író személyét viszont homály fedi. Találgatások sora övezi a könyveket, azonban a kiadó elmondása alapján a valódi szerző már feltűnt a sorozatban. Ez a marketingstratégia úgy látszik bevált, hiszen a könyvsorozat világszerte több millió példányszámban elfogyott már.

Az első kötetben (Heat Wave – Hőhullám, 2008) megismerhetjük a professzionista és gyönyörű Nikki Heat nyomozónőt, akit egy iparmágnás, aszfalton talált maradványaival kapcsolatban rendelnek New York felforrósodott utcáira. A felső tízezer és az alvilág között ingázva felsőbb nyomásra mellé rendelik Jameson Rook sztárriportert, aki ezentúl mint egy szárnysegéd vesz részt a nyomozásokban.

A második könyv (Naked Heat - Meztelen hőség, 2010) sokkal fülledtebb témába kalauzolja az olvasót, történetesen a celebek és a reflektorfény világába. Az áldozat ezúttal a város legrettegettebb bulvárírója, így Heat és Rook nem egy gyanúsítottal találják szembe magukat. Az indíték azonban nem ennyire kézenfekvő, ráadásul a két társnak saját démonaikkal is meg kell küzdeniük.

Az író harmadik kötetében (Heat Rises – Hőségriadó, 2011) Nikki Heat nyomozónőt megfosztják jelvényétől, amikor egyik rendhagyó gyilkossági nyomozása során összeesküvés nyomaira bukkan. A New York-i rendőrség felsőbb körei mellett a titkosszolgálat és az alvilág legveszélyesebb bűnözői próbálják félreállítani. A szálak kibogozásában és elvesztett megbecsülésének visszaszerzésében stílusosan újfent a riporter, Jameson Rook az egyetlen segítsége.

Összességben elmondható, hogy a Heat-könyvek klasszikusnak mondhatóak, megfűszerezve egy kis titkosszolgálattal, csipetnyi fordulattal és egy maréknyi rejtéllyel. Erős pozitívum, hogy mindezek ellenére egyik sem kelti egy ponyvaregény hatását, ügyesen egyensúlyoz a fanyar humor és az akció világa között. Castle regényei a sorozattal párhuzamosan 2008 óta vannak jelen a krimi-piacon, számos novella és hat különálló Heat-könyvet is jegyezhet már a neve alatt. A hatodik „Hőség” regény 2014 őszén jelenik meg Raging Heat címmel, melyet az Egyesült Államokban már most a sikerlisták élére jósolnak.  Magyarországon a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg az első három kötet természetesen magyarul.

A 10 legdrágább film

Mennyi pénzre van szükség, egy csúcsmozi elkészítéséhez? Ha régiónként nézzük Európában jóval kevesebb költségvetésből gazdálkodnak, mint a tengerentúlon. Ez azért is lehet, mert Amerikának van egy Hollywoodja, ami köszöni szépen, boldogan megél a filmgyártásból. Egy adott mozi elkészítéséhez ezért hatalmas pénzmennyiséget tudnak megmozgatni, ami gyakran átlépi a több százmilliós nagyságrendet. De melyek a legdrágább filmek, amik valaha elkészültek? Megmutatjuk nektek!

10.
Tízedik helyen rögtön két cím is szerepel, a King Kong (2005), és a Pókember 2 (2004). Ezek a filmek egyenként 250 millió dollárt kóstálnak.

9.
A kilencedik helyen végzett a Disney 2012-es adventure/sci-fi filmje a John Carter. Csörrent is az „apró”, hiszen 257 milliót injektáltak a produkcióba.

8.
James Cameron Avatarja (2009), mint egy aranybánya, úgy termelte ki a profitot. Nem csoda, mert a film 261 milliós költségvetéséből volt idő felturbózni a mozit. Igazi 3D-re termett film.

7.
Újabb Disney-film következik, mégpedig a Karib-tenger kalózai – A holtak kincse (2006). A sorozat második része kicsivel több technológiai újítást hozott, mint a Fekete Gyöngy átka. Bill Nighy és a polipszakáll tökéletes páros. Talán ezért fektettek bele 263 millió ropogós zöldhasút.

6.
Még a múlt században is találkozhatunk olyan hollywoodi filmmel, ami rendesen zabálta a költségkasszát. Hatodik helyen a Waterworld (1995) áll, 266 millió dolláros keretösszegével.

5.
Az angolok is dollárban számoltak. Az ötödik helyet a Harry Potter és a Félvér herceg szerezte meg 275 milliós befektetési „adományával”.

4.

Gondoltad volna, hogy egy animációs film is képes pénztárcákat felemésztő összegeket lenyelni? Ez a helyzet a negyedik hely birtokosával, az Aranyhajjal (2010), ami 281,7 milliót fogyasztott el. Ez a Disney legdrágább animációs produkciója.

3.
A Marvel hálószövője ismét felbukkant, mégpedig a dobogó legalsó fokán. A bronzérmet a Pókember 3. (2007) szerezte meg, laza 293 millió dollár elköltésével.

2.

Jéghegy egyenesen előttünk! James Cameron aranykeze a Titanicot (1997) az ezüstmedált érő helyre úsztatta. A film 11 Oscar-díjat tudhat magáénak és „csak” 294,3 millió dollárból valósították meg. Nem is olyan drága, ugye?

1.

Még egyszer utoljára kirámoljuk a kincses ládát. Az első hely tulajdonosa a Karib-tenger kalózai – A világ végén (2007). Látványos, akció dús és eléggé őrült ahhoz, hogy 341 millióba kerüljön.

(A hivatalos moziplakátok: Disney, Warner Bros, 20th Century Fox, Columbia Pictures, Universal Pictures)

Inspirálta: Kurdi Réka