Kaposfest most - Interjú Bolyki Györggyel

“Nem tudunk ennél jobbat csinálni”

  

Ötszáz év komolyzenei “best of”-jával, a világ legismertebb művészeivel és különleges programokkal ünnepli ötödik évfordulóját augusztus 13-19. között a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. A “Köztörvényesek” koncerten például börtönviselt zeneszerzők műveiből hallható majd válogatás, a Hungarikumok napján pedig a művészekkel közös birkapörköltözésre invitálják a közönséget. Bolyki György fesztiváligazgató a kezdetek óta be akarja bizonyítani: hazánkban is van igény világszínvonalú komolyzenei fesztiválra.

Idén kisebb jubileumot ünnepel a Kaposfest: ez lesz az ötödik fesztivál. Tekintve, hogy a válság idején indultatok és addig egyikőtöknek sem volt tapasztalata a fesztiválszerzésben, gondoltátok volna, hogy eljuttok idáig?

Őszintén szólva, én nagyon reméltem, hogy ha belefogunk, akkor sikerrel is járunk – annak ellenére, hogy valóban tapasztalatlanok voltunk. Az első fesztivált hatalmas munka előzte meg, a 2010-es Kaposfestre már 2008-ban elkezdtünk készülni. Kitaláltunk egy rendszert, melyben nagyrészt a saját tapasztalatainkra építettünk, pontosabban arra az elgondolásra, hogy fesztiválokon fellépő művészként mikor érezzük magunkat a legjobban. Egy ilyen "ideális" környezetet igyekeztünk megteremteni Kaposváron is – úgy tűnik, sikerült.

Az olajozottan működő gépezet ellenére, szerinted van még hová fejlődnötök?

Ez kétoldalú dolog. A kezdetektől be szeretném bizonyítani, Magyarországon is lehet világszínvonalú komolyzenei fesztivált szervezni, mely külföldi szemmel is a legmagasabb minőséget képviseli. Az első Kaposfest után azt mondtam: nem tudunk ennél jobbat csinálni, nincs hová fejlődni, hiszen nem tudunk jobb fellépőket és jobb műveket a közönség elé tárni, maximum ugyan ilyen jókat. És ha az elmúlt évszázadok komolyzenei termését nézzük, a műveket még legalább húsz évig lehet úgy játszani, hogy ne legyenek ismétlések.

Akkor milyen cél lebeg a szemetek előtt évről évre?

Az, hogy a fesztivál minden évben ugyanolyan jó legyen, mint az előzőben. Ez hatalmas kihívás. Egyre többet kell dolgoznunk azon, hogy a színvonal megmaradjon, hogy a közönségünk ugyanilyen lelkes maradjon, hogy a művészek továbbra is szívesen jöjjenek és megindító koncertélményekkel ajándékozzanak meg minket. Ahhoz pedig, hogy az egyik legfontosabb feladatunkat – a közönség kiszolgálását – teljesíteni tudjuk, állandóan figyelnünk kell az igényeiket.

Így állt össze az idei "best of "Kaposfest program, amit a közönség körében elvégzett felmérés alapján készítettetek.

A közönség bizalmát jól mutatja, hogy már a tavalyi naptári évben elfogyott a Kaposfest-bérletek 80 százaléka. Éppen emiatt, a mostani fesztiválra úgy készültünk, hogy több száz embert felhívtunk, mondják el véleményüket a fesztiválról: mit szeretnek benne, legszívesebben min változtatnának. A visszajelzések alapján ritkítottuk a kísérőprogramokat, hogy kevésbé fárasztó, de annál tartalmasabb szórakozást nyújtsunk a koncertek mellett.

Milyen különlegességekre lehet számítani az idén?

Lesz egy nagyon érdekes programunk, a “Köztörvényesek” koncert, melyen börtönviselt zeneszerzők műveit hallhatja a közönség. Az elgondolás onnan ered, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni: azoknak az embereknek, akik ezeket az éteri, gyönyörű zenéket írták, angyali jellemük volt. Idealizáljuk őket, holott némelyikük a bűntől sem riadt vissza, a törvény ellen is vétett. Ezt a kettősséget igyekszünk a koncerttel megmutatni. Szerintem rendkívül izgalmas dolog lesz lerántani a leplet ezekről a szerzőkről: ott maradnak majd pőrén – esendő emberekként – a fantasztikus alkotásaikkal.

Jól láttam, hogy az idén lesz először Kaposváron kívülre is szerveztek programot?

Igen. A Kassai Völgybe, Kassai Lajos lovasíjászhoz látogatunk el augusztus 18-án – az ő fedeles lovardájában lesz egy koncert a "Hungarikumok napja" apropóján. A remek karcagi birkapörkölt, az ízletes rétesek és az utánozhatatlan tokaji borok kíséretében a közönség többek közt Alina Ibragimova, Kelemen Barnabás, Alina Pogostkina, James Boyd vagy Maxim Rysanov  tolmácsolásában hallhat magyar műveket. Emellett Kassai Lajos lovasíjász bemutatót is tart.

A művészekkel már jártunk Kassai Lajosnál – remekül érezték magukat. Csak azt sajnálom, hogy nem vettük videóra, ahogyan a terepjárók platóján egyensúlyozva közelítenek a birtokhoz (nevet). 

Ha a koncertek összetételét nézzük: mi alapján válogatjátok össze a fesztiválon elhangzó műveket?

A fesztiválon az 1500-as évektől kezdve napjainkig szólnak a zenék – ez több mint ötszáz év komolyzenei "best of" válogatása. A Kaposfestnek nem küldetése sem a kortárs sem a régebbi magyar zene pajzsra emelése, itt Kokas Katalin művészeti vezető a világ legszebb alkotásaiból válogat, melyek között természetesen helyet kap több magyar zeneszerző – így Bartók, Ligeti és Kurtág – műve is.

A Szivárvány Kultúrpalotának – ahol a koncertek hallhatóak – korlátozott a befogadóképessége. A Kaposfest sikerén felbuzdulva nem gondolkodtatok azon, hogy a koncerteket átteszitek egy nagyobb terembe, mely több nézőt képes befogadni?

Nem, mert nem szeretnénk elveszíteni azt az akusztikai közeget, ami a zeneházban van. Ott tud ugyanis olyan minőségű hangfelvétel készülni, amit fel tud vállalni a Bartók Rádió és a BBC is. Biztosan van olyan koncertünk, amit nézőszám tekintetében érdemes lenne a sportcsarnokban megtartani – mert oda három-négyszer több ember is beférne –, viszont akkor elveszítenénk azt a lehetőséget, hogy a koncerteket 74 országban 70-80 millió ember hallgathassa a rádión keresztül. Elég, ha azt mondom, már az első Kaposfest-et több ember hallgatta világszerte, mint amennyien az összes magyar tömegfesztiválon együttvéve megfordultak az elmúlt húsz évben – és nekünk ez a legfontosabb.

(Forrás: Filákovity Radojka, Kaposfest PR)

Hegedűművész - Interjú Kokas Katalinnal

„Aki egyszer itt megfordult, az újra el fog jönni”

A komolyzenei koncertek mellett a tehetséggondozás is fontos szerepet kap az idén ötödik évfordulóját ünneplő Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválon, melyet augusztus 13. és 19. között rendeznek meg. Kokas Katalin hegedűművésszel, a Kaposfest művészeti vezetőjével többek közt arról beszélgettünk, hogyan vonják be a fiatalokat a fesztiválba, milyen mesterkurzussal készülnek nekik. Ennek kapcsán pedig azt is elárulta, mit gondol a hazai komolyzenei oktatás helyzetéről.

Kezdjük rögtön egy egészen friss hírrel: a Kelemen Kvartett első helyezést ért el a Premio Paolo Brociani nemzetközi versenyen. Ilyen komoly eredmények elérése mellett hogyan jut még ideje a Kaposfesttel foglalkozni?

A Borciani verseny a világ legrangosabb vonósnégyes versenye, melyre maga a felkészülés is rendkívül nehéz volt, hiszen Dóra húgomat (Kelemen Dóra, a kvartett csellistája – F.R) az ausztráliai turnén baleset érte: elütötte egy szörfös a térdig érő vízben, ami miatt eltört a jobb karja. Tizennégy hét esett ki a próbaidőszakból; kimondhatatlanul aggódtunk, hogy fel tud-e épülni. A balesetet követő első koncertünket a Borciani előtt egy héttel játszottuk, akkor vált biztossá, hogy Dóra is teljes erőbedobással tud majd versenyezni. Többek közt Martha Argerich is tagja volt a zsűrinek, ő egyenesen „életreszóló élményként” emlegette a Bartók-, Mozart- és Haydn-interpretációnkat – erre különösen büszkék vagyunk!

A kaposvári fesztivál szervezése azonban egész éves odafigyelést es gondoskodást igényel, nemcsak az én részemről,hanem a teljes Kaposfest-csapat oldaláról is.

Mi az, ami Kaposvárra vonzza a világ leghíresebb művészeit?

A külföldi fesztiválokon való fellépéseink alkalmával férjemmel, Kelemen Barnabással nagyszerű művészekkel találkoztunk, így az elmúlt tizenöt év koncertturnéinak esszenciájával találkozhat a Kaposfest közönsége évről évre.

Ez egy nyári fesztivál egy kisvárosban: a világ legnagyobb koncerttermeiben fellépő szólistákat nem a magas honorárium, nem is a koncert preztizsértéke vonzotta az első években. A művészek elsősorban baráti meghívásunknak eleget téve jönnek, az elmúlt négy év tapasztalata pedig az, hogy nagyon jól érzik magukat. Amellett, hogy a fellépőknek lehetőségük van egymás játékat meghallgatni – és ezzel páratlan inspirációt kapnak –, barátok közé érkeznek. Mára pedig már a lelkes, zeneértő közönségünknek is elterjedt a híre. A légkör szinte családias; Kaposvár varázslatos, virágos, szökőkutakkal teli, kedves városa igazi otthona lett ennek a fesztiválnak.

A Kaposfest híre többek közt ezeknek köszönhetően már a nemzetközi „piacon” is elterjedt, örömmel mondhatjuk, hogy aki eddig még nem kapott meghívást a fesztiválra, az előbb-utóbb maga jelentkezik, hogy jönne...

Az ötödik Kaposfest nemcsak a jubileum miatt lesz különleges, hanem egy új kezdeményezést is indítanak. Miről lesz szó?

Nagyon fontosnak tartjuk a megfelelő utánpótlás-nevelést, így idén végre elindulnak a mindennapos, nyílt mesterkurzusaink a Kaposfest ideje alatt. Oleg Kogan csellistát – aki Londonban is tanít – hívtuk el, hogy tartsa meg a mesterkurzusokat. Kitűnő művész és pedagógus! Idén legfeljebb hat diák vehet részt a kurzuson, meghívott csellisták jönnek, személy választjuk ki azokat, a nagyrészt versenygyőztes fiatalokat, akik játszhatnak Oleg Kogannak.

Mindennapos, egy-egy kurzusokat tervezünk, melyek mindenki számára látogathatóak lesznek. Oleg Kogan pedig, amellett, hogy legfőképpen tanítani jön, egy-egy koncerten játszani is fog.

Ha jól tudom, korábban is voltak ilyen irányú elképzeléseik...

Annak idején, amikor a Kaposfest elindult, a fellépő művészeket kértem fel, hogy tartsanak egy-egy órát a Zeneakadémia növendékeinek a fesztivál ideje alatt. Napjaink legsikeresebb, fiatal koncertező sztárjai tanítottak volna, akik, koruk ellenére hatalmas koncert- és versenytapasztalattal rendelkeznek. Tehát a legfontosabb tapasztalatokat adhatták volna át. Meghirdettük a lehetőséget, az akadémisták ingyen tanulhattak volna tőlük, de senki sem jelentkezett.

Ez azért elég érdekes. Ön szerint mi volt az oka?

A hallgatók túlnyomó része nyárra pénzkeresési lehetőségek után kutat. Kezdetben hiába kínáltunk nekik kedvezményes bérletvásárlási lehetőséget a fesztiválpárna keretében, úti-, szállás- és étkezési költséggel is számolniuk kellett a fesztivál ideje alatt, amit kevesen engedhettek meg maguknak. Idővel azonban ezek a dolgok is beértek, ma már jó néhány hallgató a fesztiválnak jön segíteni: lapozóként, színpadi rendezőként, vagy kottafelelősként minden koncertet meghallgathatnak, a próbákra is bejárhatnak és a segítségükért cserébe szállást és étkezést nyújtunk nekik. A tapasztalat pedig az, hogy aki egyszer itt megfordult, az újra el fog jönni.

A fesztivál híre és a lehetőség, melyet kínálunk nekik, nagyon gyorsan terjed közöttük. Egyre több növendék tudja, hogy ide érdemes jönni. Ha a mesterkurzus sikeres lesz, jövőre bővítjük.

Kifejtené, hogyan?

A fesztiválon fellépő művészek beosztását szeretnénk majd jó elő úgy elkészíteni, hogy a koncertek mellett legyen idejük tanítani is, vagy meghallgatni és tanácsokat adni néhány diáknak. Mondjuk a nagytermet üresen hagynánk erre az alkalomra, és beépítenénk a „mesterkurzusok műsorát” is a programba. Ha a harminc Kaposfestre látogató művészből mindenki csak egy-egy órát tartana, az már harminc órányi mesterkurzust jelentene a fesztivál ideje alatt.

Mit jelent az Ön számára a tanítás? Milyen elvárásokat állít diákjai elé?

A világ legszebb, de egyben legnehezebb feladatát, a szenvedélyemet. Minden felmenőm elismert

pedagógus, és úgy érzem, én is rendelkezem olyan antennával, amely segít, hogy megérezzem mire van szükségük éppen a diákjaimnak. Ebből kifolyólag nagyon jó a kapcsolatom az osztályommal, ami azért is fontos, mert a mi pályánkon különleges szerepe van az egyéni képzésnek.

Azt azonban mindig kérem a növendékeimtől, hogy más tanárok óráit is rendszeresen látogassák, hallgassák. A különböző megközelítésekből ugyanis nagyon sokat lehet tanulni.  

Hogyan látja a komolyzenei nevelés jelenlegi helyzetét?

A klasszikus zenei nevelés az általános iskolákban elsősorban élvezetes, közös éneklésekből, akár a rajzórákkal összekötött zenehallgatásokból kellene álljon. Az énekórák az iskolai évek legszebb pillanatait kellene adniuk a diákoknak. Ha ez nem így van, megoldást kell találni a helyzetre! Gyakran tapasztalom, hogy az órákon könnyűzenével próbálják felkelteni az iskolások figyelmét, ami azonban enélkül is mindenhol eléri őket. Nekünk inkább az európai zenetörténet legszebb műveivel kellene a gyermekeket megismertetnünk.

Ezen túl azt gondolom, Magyarország a zeneiskolák terén még mindig meghaladja az európai szintet. Ez többek közt az elszánt pedagógusainknak, a sok-sok tehetséges gyermeknek és annak is köszönhető, hogy nemcsak a módosabb családok engedhetik meg maguknak gyermekeik zenei nevelését, hanem az alanyi jogon jar. Emellett persze úgy gondolom, a szülők felismerése is fontos: a korán – 5-6 éves korban – elkezdett zenetanulás behozhatatlan előnyt jelent azokkal a gyerekekkkel szemben, akiknek erre nem adnak esélyt.

Forrás: Filákovity Radojka

New Yorkról, Budapestről és a híres metróról

Idén, április 26-án, újra megismerkedhettünk Vámos Miklós regényével, a New York – Budapest metróval. A kötet az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg ismét, amelyet a XXI. Budapesti Nemzetközi könyvfesztiválon mutattak be a nagyközönségnek. Sokaknak már ismerős lehet a cím, hiszen húsz évvel ezelőtt is találkozhattak vele, most azonban az új generáció is kezébe veheti a sikeres dráma (Égszakadás-földindulás) és forgatókönyvíró (Ámbár tanár úr) kötetét, amelyet akkor vetett papírra, mikor visszatért Amerikából, a rendszerváltás után. Vámos Miklóst könyvéről, valamint arról kérdeztem, miként látja a hazai könyvpiacot.

Idén a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából, újra megjelent a New York – Budapest metró című könyve. Húsz év távlatából tekintve mennyit változott a regény? Kellett módosításokat végezni a szövegen?

Tulajdonképpen nem. Amennyit mégis javítottam, annyit bármely szövegen tudnék, ha a szemem elé kerül. Nagyjából a rendszerváltozás tájára alakultak véglegesre a stiláris, szerkesztésbeli és egyéb forma-kérdésbeli elveim, s lényegében ez a regény volt az első, ami már ezeknek megfelelően készült. Azt is mondhatnám, hogy akkoriban kezdődött a kék (kb. korszerű) korszakom.

Az eltel két évtized alatt sok minden megváltozott, sőt fejlődésnek indult. Ilyen például az a kínai „villámvasút”, amit ön is megemlített. Elmondhatjuk, hogy a New York – Budapest metró, habár részben fikció, mégis valóságmaggal ragaszkodik a jelenhez, aktuálisabb lett?

Azt hiszem, a jó könyvek nem aktuálisak, de annak érezzük őket. Az eddigi olvasói visszajelzések szerint ez a könyv ebből a szempontból rendben van. Tartottam tőle, hogy a mai húsz-harminc évesek már kevésbé tudják beleélni magukat, hogy milyen volt valakinek kiköltöznie a szocializmusból a konvertibilis valutaövezetbe, sőt mindjárt a tengeren túlra, de tévedtem.

Ha tehetné és visszautazna az időben, máshogy írná meg a könyvét? Van olyan fejezet, amit kiegészítene, vagy maradna minden az eredeti változatában?

Nem hiszem, hogy ez érvényes kérdés. Ha visszautaznék, akkor ugyanaz volnék, aki akkor voltam, és akkor így tudtam ezt megírni. Ha a mai eszemmel kerülnék oda vissza, akkor viszont nem másképp írnám meg, hanem kifejezetten egy másik regényt írnék – gondolom. Ellenpróba ugye nem lehetséges.

1993-ban még újdonságnak számított a könyve. Frissen ropogósan gördült ki a nyomdából. Mit gondol, képes ma elérni ezt a hatást? 

Őszintén remélem. Egy újszülöttnek minden vicc új, és az új olvasó újszülöttnek számít.

 

Minden korszaknak megvannak az előnyei és hátrányai. Régen még nem igazán beszélhettünk internetről, legalább is abban a minőségben nem, mint manapság. Lassan elérünk arra a pontra, amikor mindent a világháló fog meghatározni és kevesebb teret kapnak majd a nyomtatott könyvek. Elgondolkodott azon, hogy a könyveit elektronikus formában is megjelentesse? 

Ez előbb-utóbb megtörténik, Magyarországon is, ahogyan a külföldi kiadóim már árulják az e-book változatot. De nem rajtam múlik, hanem a magyar kiadóm (Európa) döntésén.

Az előző kérdésnél maradva, hogy látja a mai könyvpiacot?

Nekem nincs panaszom, de látom, hogy sokaknak van és lehet.

A 85. Ünnepi Könyvhéten számíthatunk öntől valamire?

A New York–Budapest Metró új kiadása a könyvfesztiválra jelent meg, bő egy hónapja. Nem volna értelme a Könyvhétre is kiadni valamit. Ettől függetlenül, én most egy nagy fába vágtam a fejszém, több év múlva lesz eredmény. Ha minden úgy alakul, ahogyan tervezem, kétezer év története mondódik el, és ezzel a címmel: HATTYÚK DALA.

 New York - Budapest metróról korábban

Fotók: Európa Könyvkiadó

Illúziók nagymestere

Hajnóczy Soma 2000-ben indult először bűvészversenyen és a következő 10 évben több mint 30 nemzetközi díjat és elismerést szerzett. Ő a bűvészettörténet egyik legfiatalabb előadója, aki magáénak tudhatja, a világbajnoki Grand Prix díjat. Hajnóczy Somával, Balogh Anna készített interjút.

Bűvészet és színház összekapcsolását tekintve milyen közös vonatkozásokat látsz?

Szerintem a bűvészet színház. Ez attól függetlenül igaz, hogy utcai bűvészetről vagy színpadi bűvészetről van szó, mert ahogyan a színházban él az utcai forma, úgy él a bűvészetben is. Egy bűvészműsort ugyanúgy kell előadni, mint egy színházi darabot. Nekem különösen fontos, hogy megtaláljam és használjam azokat az előadói eszközöket, amelyekkel a színház él. Ritka az a megoldás, hogy egy történet köré fűzik az illúziókat, és így szövik bele az előadásba. Természetesen sokkal ideálisabb, ha van egy szál, ami összefűzi a műsort. Nekem nagyon fontos egy bűvészelőadásnál a dramaturgia és a teatralitás. A színházi előadás egy fal mögött történik, érzik a színészek, hogyan reagál a közönség, mégis ott a fal, ellenben egy bűvészelőadásnál különösen fontos a publikum aktív részvétele, hiszen egy bűvész gyakran felhívja a színpadra és bevonja a nézőit. Sok bűvészműsor nagyon erősen épít a közönségre, és nem jönne létre az illúzió a nézők segítsége nélkül. A bűvészet varázsát az adja, hogy lehullik a negyedik fal. A bűvészetben alapvető a trükkök megfelelő elsajátítása és a kézügyesség, de elengedhetetlen az ideális színpadi mozgás, a jó beszédtechnika, valamint a fény- és zenehasználat, illetve az emberekkel való kapcsolatteremtés képessége és a szórakoztatási rátermettség. A színpadon elő kell adni, és a jó bűvész jó előadó is.

A bűvész tekinthető színésznek?

Igen, a bűvész olyan színész, aki eljátssza a varázsló szerepét a színpadon.

Mennyiben színház egy bűvészelőadás?

A színház egy fajtájának tekinthető, ami fokozottan érvényes, ha színpadi bűvészetről beszélünk, noha a színház eszközei közül nem használ fel szükségszerűen mindent egy bűvész – többek között – elkerülhető a díszlethasználat, de mégis él a teátrális hatásokkal. Egy bűvészelőadás általában mobilisebb egy színházi előadáshoz képest. Amíg egy bűvészelőadást egyetlen bűvész mutat be, addig egy színházi előadásnál több szereplő szükséges. Egy egész estés színpadi bűvészelőadás akkor lesz jó, ha alkalmazza a szükséges teátrális elemeket.

  

Bizonyos színházi előadásoknál a rendezők együttműködnek bűvészekkel, hogy alkalmazzanak, valamint betanítsanak trükköket. Hogyan történik a közös munka?

A legtöbb bűvésztrükknek túl egyszerű a megoldása, ezért nem jönnek rá az emberek. Más gondolkodásmódot igényel új trükköket kitalálni. Amikor egy rendező megkeres egy bűvészt, hogy segítsen az előadásában, erre az eltérő gondolkodási metódusra van szükség. Mi, bűvészek, ismerjük a trükkökhöz használható eszközöket, és tudjuk, milyen kellék arzenál van világszerte, így képesek vagyunk kiválasztani azt, ami alkalmazható lehet egy-egy színpadi előadásban.

Melyik színháznál működtél közre a trükkök megvalósításában?

Én a Madách Színház – Szente Vajk által rendezett – Betörő az albérlőm című darabjának trükkjeinél segítettem. 2013-ban Szirtes Tamás rendezésében, a Thália Színházban bemutatott egyszemélyes vígjátékban, A férfiagy – avagy nincs itt valami ellentmondás? című előadásban működtem még közre, amelyben néhány apró effektet és a végén egy ruhacsere trükköt alkalmaztunk.

Hogyan lehetne meghatározni az illúzió fogalmát a bűvészetre vonatkozóan?

Az illúzió, mint fogalom, azt jelenti, hogy a bűvész valami olyannak a látszatát kelti, ami nem létezhet. Valami olyanról kívánja a nézőt meggyőzni, amiről a néző és az előadó egyaránt tudja, hogy nem lehetséges, de a bűvésznek mégis sikerül megtennie. A bűvészetben az illúzió a bűvészet egyik fajtáját is jelenti. Az illúzió kategória, amelyben nagy dobozokban tüntetnek el nőket, vagy fűrészelik ketté őket. Az illuzionista az előadóművész, tehát a szakmában az illúzió a bűvészet egyik ágazatára is vonatkoztatható.

Miben rejlik az illúziókeltés titka?

Egy fantasztikus amerikai close up bűvész, Joshua Jay mondta, hogy a bűvészek nem trükköket mutatnak. A kutyák mutatnak trükköket. A bűvészek illúziót keltenek és varázsolnak. Más egy trükköt bemutatni és más azt előadni, ebből a szempontból különösen fontos a színházi vonatkozás. Ha egy trükköt úgy ad elő valaki, mint egy trükk, akkor az a néző fejében trükk is marad, viszont ha a csoda illúzióját teremti meg a bűvész, már más történik, hiszen magasabb szintre kerül a bemutatott előadás. Nem trükköt mutat be a bűvész, hanem egy csodát teremt meg a néző szeme előtt. Az illúzió soha nem a bűvész kezében történik, hanem a néző fejében. Ha a bűvész képes elhitetni a nézővel, amit akar és a néző el is hiszi, akkor megtörténik az illúzió, megtörténik a csoda.

Milyen területeket, illetve kategóriákat különböztetünk meg a bűvészeten belül?

A világbajnoksági rendszer alapján megkülönböztetünk színpadi bűvészetet, és close up bűvészetet. Színpadin belül beszélhetünk manipulációról, ami a kézügyességet igénylő bűvésztrükkökre épít, illúzióról, ami olyan nagyszabású, látványos trükköket alkalmaz, mint nők kettévágása, vagy autó megjelentetése. Beszélhetünk még humoros bűvészetről, amelyben meg kell nevettetni a közönséget a trükkök segítségével, és mentál bűvészetről, ide tartoznak a gondolat kitalálásával kapcsolatos trükkök, vagy a kanál elhajlítás illúziója. Az általános bűvészet már részben a többi ág ötvözete. A close up bűvészetben van mikromágia, amit apróbb kellékekkel művelnek, és kártyabűvészet, ami csak a kártyával történő manipulációt jelenti. A stand up bűvészet az, amikor kb. húsz embernek zajlik egy előadás, tehát kis színpadiasság már van benne. Nagyon vékonyak a határok az ilyen fajta kategorizálásnál. Van olyan trükk, amit elő lehet adni három embernek is, de működik háromezres nézőszám előtt is, nyilván – szükség esetén – kivetítő is használható. Ezek mellett két kategória van még, amik adott esetben besorolhatóak a színpadi bűvészet körébe. Ez a szabadulóművészet és a gyerekbűvészet. A gyerekbűvészet a gyerekeknek szóló bűvészet, aminek létezik színpadi formája is, ez más műfaj, mint a többi. A bűvészetben a gyerekekkel játszani kell, tehát bűvésztrükkökbe öltöztetett játék a gyerekbűvészet. A szabadulóművészet pedig lehet utcai és színpadi jelleggel bemutatott produkció egyaránt. Az utcabűvészet több formában létezik, egy fajtája a busking magic, melynek képviselői kalapba dobott pénzért mutatják be az előadásaikat, így minden jó busker-nek vagy utcai bűvésznek van egy hut speech-e, amit jól elhelyez az előadás vége felé, hogy a nézők bedobjanak valamit a kalapjába.

2013-ban Budapestre érkezett az Illuzionisták című show műsor. Hogyan vélekedsz erről a fajta színpadi bűvészetről? Mik a legfőbb erősségei, illetve esetleges gyengéi?

Ez egy utazó gálaműsor, aminek több elem a csorbáját szenvedte, mert nem minden trükknek jó, ha egy nagyszabású produkció része. Többek között Kevin Jamesnek – a feltaláló karakternek – az utolsó trükkje, a hóvihar, elveszett a műsorban. Már többször láttam ezt a trükköt Kevin Jamestől, és sokkal jobban hatott a saját zenéjével, a saját előadásában. Az Illuzionisták show műsorában elveszett a trükk varázsa, mert egy hatalmas lépcső installációt toltak a színpadra, és mindenkit felvonultattak mögé, ezáltal nagyon zsúfolt lett a kép. Kevin ezt a trükköt – más esetben – úgy mutatja be, hogy egy bárszékkel kiáll a színpadra, semmi nincs mellette, de a műsor végére az egész színpadon havazik. Fantasztikus, hogy egy üres környezetből alkot valamit és teljes atmoszférát teremt. A semmiből teremti meg a telet. Nem mindig hatásos ennyi embernek ilyen típusú trükköket mutatni. Hátrányos, hogy kicsi volt a kivetítő, de maga a színpad is kicsi volt a közönség létszámához képest. Ennek természetesen megvan az oka, hiszen ez egy utazó show, amelyben a kellékeket folyamatosan ki-be kell tologatni a színpadon az előadás során, a művelet pontos megoldásában segít egy nagy fekete fólia, amin az összes jelölés látható, ennek megfelelő méretűnek kell lennie egy hatalmas csarnok, és egy kisebb színház színpadára egyaránt. Budapesten a SYMÁ-ban ekkora közönségnek kicsi volt ez a színpad, és még a zenészek is foglalták a helyet. Vizuálisan is zavaró volt, hogy a színpad két oldalán voltak a zenészek, hiszen túl ingerdús lett tőle a színpadkép. Az élő zene ötlete jó, de ebben a megoldásban kevésbé szerencsés. Nagyon kritikus vagyok zenei tekintetben, és úgy gondolom, hogy egy ilyen stílusú, vadabb zenét játszani – még a szünetben is – egy olyan közönségnek, ahol gyerekek és felnőttek vegyesen vannak, túlzás. A fellépő bűvészek – természetesen – mind profi előadók, és egy fantasztikus műsort raktak össze, ami mögött nagyon jó marketing áll. A show legfőbb erőssége a hét nagyszerű előadó, akik a bűvészet más-más területein jók, így különböző dolgokat láthatott a közönség. Kevésbé élvezetes a műsor, ha egyfajta bűvészeti ág jelenik meg, például ha csak szabadulóművészeti számokat mutattak volna be. Az Illuzionistákat a sokszínűsége teszi erős gálaműsorrá. Ez a fajta mozaikosság immunis a kulturális és nyelvi különbségekre, hiszen ezt a műsort nem egy adott ország közönségének készítették. Egy olyan előadást kellett létrehozni, ami mindenhol megállja a helyét, Kínában, Franciaországban, az USA-ban, vagy Brazíliában egyaránt, így teljesen mindegy, hogy milyen kultúrában él az adott néző, a show meg kell, hogy feleljen az elvárásoknak.

Az interjút készítette Balogh Anna.