Wagner újratöltve

 

Vannak emberek, akik természetükből adódóan kiemelkednek a többiek közül. Nem feltétlenül tehetségükkel, karakán jellemükkel vagy szónoki képességükkel, azonban Richard Wagnernek mindebből bőven kijutott. Bár zenei munkássága kétséget kizáróan meghatározó szerepet tölt be az opera nagykönyvében, filozófiája és gondolkodásmódja mind a múltban, mind a jelenben megosztotta a közönséget.

Joggal hihetnénk, hogy egy poros, csontig lekoptatott téma nem okozhat semmi izgalmat még a zeneirodalomban jártasaknak sem. Wagner több mint kétszáz éves „szelleme” azonban újra és újra a felszínre tör, korokat és az azokon átívelő eszméket tesz magáévá. Egyrészt karaktereinek jelleme szinte minden művében szélsőséges skálán mozognak, és épp olyan erősek és meghatározóak, mint maga Wagner. Másrészt a művész többször hangoztatta, miszerint nem a műnek kell szolgálnia a közönséget, hanem a publikumnak kell alkalmazkodnia a színpadhoz. Rejtelmekkel teli egyénisége sokak fantáziáját megmozgatja, míg másokat eltaszít magától, így ha róla beszélünk, nem lehet minden csak fekete vagy fehér.

Ezt a szakadékot szándékozik feloszlatni Michael Tanner író és zenekritikus, a Corpus Christi College professzora. Igaz, Wagnerről több feljegyzés is született az évek folyamán, azonban Tanner könyvében több gondolati szálon indul meg a maestro életének és eszméinek elemzése. Legfőbb célja, hogy eloszlassa, vagy legalábbis puhítsa a Wagner antiszemitizmusához és a Harmadik Birodalomhoz kötött megbélyegzést, kérdőjeleket. Nem megvédi a művészt, nem terel minket egy megrendíthetetlen dogma irányába, hanem tényekkel és nyitott kérdésekkel veszi rá az olvasót, hogy a problémakört több oldalról közelítse meg. Történelmi átfedésekkel hozza közelebb a zeneszerzőt hozzánk, így a sorok még azok számára is egyértelműen átláthatók, akik esetleg nem mozognak otthonosan a német zeneszerzők világában.

A könyvet az Európa Kiadó gondozásában június 20-án, pénteken mutatják be a nagyérdeműnek, a híres Tannhäuser első szünetében (17 óra körül), a Művészetek Palotájában. A bemutatón Győri László újságíró fog beszélgetni Magyarósi Gizellával, a könyv szerkesztőjével, valamint Fischer Ádám karmesterrel, a Budapesti Wagner-napok művészeti vezetőjével.

Olvass bele!

Illusztráció és link, az Európa Könyvkiadó tulajdona!

Charles Dickens nyomában

2012-ben ünnepelte a világ Charles Dickens születésének kétszázadik évfordulóját. A Viktoriánus-kor legnagyobb irodalmi alakjának a mai napig olvashatjuk regényeit, karcolatait és karácsonyi történeteit – mely utóbbinak köszönhető, hogy hazájában hagyománnyá vált a háromnapos szentünnep. De vajon tudjuk-e, hogy ki is volt Dickens valójában? Választ kapunk-e a személyiségét érintő kérdésekre, ha egy általa megírt könyvet tartunk a kezünkben? Mindent megtudhatunk Claire Tomalin Charles Dickens élete című kötetéből.

Anglia legismertebb életrajzírója, 2011-ben publikálta könyvét, amelyet külön az egy évvel későbbi évfordulóra készített. Tomalin választ ad olvasójának a Dickenst körbeölelő kérdésekkel kapcsolatban. Részletesen kitér az író gyerekkorára és teljes együttérzéssel ábrázolja a nehéz éveket, amikor szülei egy cipőpasztagyárba küldték dolgozni majd végérvényesen lemondtak róla. Bemutatja, hogy miként kellett a fiatal Dickensnek megküzdenie az őt körbevevő társadalommal egészen odáig, amíg híres és az angol irodalom szempontjából kiemelkedő alakká, legendává vált.Megismerhetjük magánéletét és beleshetünk a dolgozószobájába is. Szinte már Dickens mellett érezhetjük magunkat, ahogy az asztal fölé görnyed és a Twist Olivért, vagy a Karácsonyi éneket körmöli papírra. Claire Tomalin ezúttal is zseniális munkát végzett. Hihetetlen alapossággal ásta bele magát az 1800-as évek irodalmi világába, hogy aztán élethűen, a legnagyobb precizitással adhassa tovább Dickens hagyatékát az utókornak.

Megtalálható az Európa Könyvkiadó kínálatában és a könyvesboltokban!

Illusztráció: Google, Európa Könyvkiadó

Én vagyok a béke

2012. októberében, alig pár időzónával arrébb egy pakisztáni lány hazafele tartott iskolájából – s még azon a délutánon egy fegyveres férfi fejbe lőtte az akkor 15 éves Malala Juszufzai-t.

A lány a merénylet után sem hagyta abba tiltakozását, s bár jelenleg Angliában él családjával, elszántan, mégis szelíd keretek között harcol a nők iskolázottságának jogaiért, legfőképpen a  hazájában. A bátor blogger 2009-ben emelte fel először a hangját, s azóta valóságos legendává vált. Ezt egy olyan kultúrában megvalósítani, ahol – Malala saját szavaival élve - lánygyermeknek születni egyet jelent egy  igásállat mivoltával, még egy felnőttnek is hatalmas kihívás, nemhogy egy tizenéves bakfisnak.

Az Én vagyok Malala című könyvet Christina Lamb külföldi tudósító segítségével keltette életre, s 2013 októbere óta magyar nyelven is olvashatja a nagyérdemű. De mi is a könyv fő irányvonala? A politikai és vallási dogmák szövevényes hálója körbefog, viszont Malala története valahogy más, mint az általam ez idáig olvasott önéletrajzi könyvek. Azért dobogtatja meg az emberi szíveket, mert az olvasó végig résztvevője lehet az eseményeknek. Ott vagyunk az ominózus, keddi napon, mikor szülei alig tudják kirángatni ágyából, pedig késésben van az iskolából (sokan vagyunk így vizsgaidőszakban, bár Malala többször volt osztály- és évfolyamelső iskolájában). Vele pletykálkodunk és nevetgélünk az „iskolapadban”, megbeszéljük az aktuális popikonok ügyleteit, szinte vele sétálunk visszaemlékezésében az annyiszor megtett, hazafelé vezető úton.

És mi is ott ülünk az ülésen, megrettenve, véresen, abban a dohos iskolabusznak csúfolt kisfurgonban, amikor többször rálőnek hősnőnkre…

Hogy pontosan miért kellett egy tinédzsernek elszenvednie ezt a tragédiát, mi folyt és mi folyik jelenleg a média által az elmúlt évtizedben annyit emlegetett régióban, családja s hazája történelméről- azt Malala olyan hangnemben meséli el, mintha csak egy könnyed, baráti összejövetelen említené meg két gondolat között egy csésze tea mellett. Magával ragadó személyisége egy ártatlan, gyermeki lélek és egy erős, céljainak és álmainak hódoló nő elegye, s teljes határozottsággal jelenthetjük ki - ez a leány beírta magát a történelem vér- és könnyfoltos lapjaira.